Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-10-10 / 28. szám

.453 utóbbiak közül néhányat el is ejtettem. A többi közt egy párduczot és egy fehér csikós zergét láttam, de mindkettő lötávolon kivül szökdelt át a tisztáson. Délfelé, midőn a nap nagyon is melegen sütött, tüzet raktunk ; én a kroomenekkel sült vaddisznóhúst riskásával ettom, do Bapi király emborci a kigyót jobbnak tartván, ebből falatoztak. Ez, gondolám magamban, mindenesetre csak izlés dolga. Néhány órai siesta után délfelé irányoztuk lépteinket; egy gyönyörű erdőbe jutván, mellybcn vadmarhák-csapásain mentünk, valami tompa rekedt ugatást hallottam ; eleinte szarvas-riadásnak hittem , do N'adoma mondá, hogy ez a N'gina vagyis gorilla kiáltása. Óvatosan előre lopódzván, csakugyan ezen állat csalhatlan nyomait láttam, mellynek kedveért olly messziről jöttem. Nem csak lábnyomai voltak tisztán kivehetők, hanem egyszersmind mindenfelé letördelt ágak hevertek, mcllyekcn meglátszott, hogy csak neliány perez előtt rágta az állat. Embereimet csendre intvén, N'adomával, ki második puskámat vitte, elég gyorsan a sűrűség belsejébe nyomúltam. Mennyire örültem, midőn egy tisztásra érvén, mintegy 300 yardnyi távolságban egy kangorillát nőstényével és kölykével láttam, a mint gyorsan előre haladtak. Jóformán észrevehették az alkalmatlan látogatót, mert sietve iparkodtak odább; nem maradt tehát egyéb hátra, mint jó szerencsére reájuk lőni. Vadászsipomba fújtam, hogy erre figyelve pillanatra megálljanak, de a csel nem sikorülvén, a kant erősen czélba véve mindkét csővel egyszerre lőttem. Ha Westley Richards puskám velem van, mindenesetre leterítem a gorillát, do Terryféle hátulról tölthető fegyveremben, mellynok csövei igen hanyagúl voltak összerakva, nom bízhattam. Szerencsémre második puskámmal találva, karját törtem ol, a negyedik lövéssel pedig a nőstényt úgy megsebeztem, hogy csak nagy nehezen tudott odább mászni. r Újra töltöttem, azt gondolva és várva, bogy a megsebzett állat ellenem forduland ; azonban olly ordítással, melly inkább félelmet, mint böszültséget árult el, útját még sokkal gyorsabban folytatva, az erdőben eltűnt. A nőstény és kölyke négy lábon másztak, do a kan bokáira támaszkodván, kissé előre hajlott testtol elég egyenesen mozgott. Embereimet gyorsan összohiva, a sebvór után a szökevényeket könnyen csapáztam. Néhány perez múlva mögöttem Tom Dick hangos kiáltását haliám; megfordulván egy fiatal gorillát láttam, melly a sikon gyorsan átillant. Szerencsénkre egy magányos bokorban elbújt, mcllyet embereimmel körülvévén, a majmot folytonos kiabálással és lármával addig tartottuk rettegésben, mig végtére emberoimmel sikerült öt onnan kihúzni; mialatt azonban erős indákért montem, mellyekkol körivnyebbség okáért az állatot egy póznához kötni akartam, Tortuna nevű szolgám eleresztette a lábát, mire a kis kópé Tom Dick ezombját erősen megmarván, elszabadult és soha többé hirét sem hallottam. Rendkivül boszankodtam az ügyetlenségen, de a bajon már segiteni nem lehetvén, addig üldöztük a két vén gorillát, mig végtére olly átjárliatlan erdőbe jutánk, hol minden további kereséssel tel kellett hagyni s igy a nap sportját befejezve Bapi király városába visszatértünk, (Vége követk.)