Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-10-10 / 28. szám

.454 Olaszhoni vadászcinlékek. (A „The Wanderer" után.) Déli E urópában Capri szigete talán a legjobb vadászó hely vándormadarakra és a sportkedvelő utazónak sok előnyt nyújt. Fekvése felséges, éghajlata pedig sokkal kollemetesebb, mint a szárazföldé. Meleg időben a tengeri szellő mindig lengedez, illyenkor pedig az árnyékban heverészve a kék tengert, a füstölgő Vezúvot, Nápoly városát — melly távolról fehérnek és tisztának látszik — nézegetni, csakugyan rendkívüli élvezet. Milly ártatlan kinézéso van a Vezúvnak, milly csendesen füstölög; körvonalai olly szabályosak, mindonfolé csak villákat és kerteket láthatni; sőt még a hegy csúcsa is, hol a láva lefoly — műveltetik. Az emberek annyira hozzá szoktak a veszélyhez, hogy már nem is igen törődnek vele. Szerintük minden kitörés a legutólsó, ha pedig alkalmilag mégis követ és hamut szór fejeikre, azzal vigasztalják egymást: hogy a „Volcano" már elaludt. Némellykor azonban borzasztó emlékeztetés szokott jönni; a tüzes láva elárasztja a csinos villákat és kerteket, Portiéi és Torre del Greco romba dőlnek, de ezeket ismét fölépítik, a komédia pedig „da capo" kezdődik. Egyáltalán sem a Vezuvon, melly mint Damokles kardja örökké fenyeget, sem pedig a nápolyi királyság bármelly részében sem laknám, hol a folytonos földrengések és zivatarok, útonállók és hideglázak uralkodnak. Capri szigete azonban ősszel és tavasszal a touristáknak ép úgy, mint a sportkedvelőnek igen kellemetes menhelyül szolgál; a geolognak és régiségbuvárnak három gyönyörű barlang cs számos római omladékok bő anyagot nyújtanak, a sportsman pedig május és September havában fürjeket, ősz fele vadgalambokon és erdei szalonkákon kivül mindenféle vándormadarakat találhat. Kitűnő továbbá a tengeri halászat is. Két meglehetős szálloda és egy értelmes angol orvos is található a szigeten. Eme desiderátákat egybe foglalva, igen feltűnő, miért hogy több ember nem lakja állandóan e csinos helyet ? A vadásznak a sziget, mint jó és olcsó hely, igen ajánlható; a fürj vadászat idénye gyakran kitűnő szokott lenni, s noha a járás kissé fárasztó, mégis septemberben, midőn az idő már hüsülni kezd, ennél jobb mulatságot képzelni alig lehet. Sokan azt állítják, hogy nehéz a fiirjt elhibázni, azonban igen közel kelnek és gyors repülésük miatt alig vehetők czélba. A szörszalonkát kivéve, nincs madár, melly úgy elmaradna, mint a fürj; és gyakran a legjobb vizsla sem találja meg; az első felkelés után ritkán futnak és kevés vagy semmi szimatjuk som marad. Capriban, hol leginkább csak a hegyoldalban lehet vadászni, különös figyelmet igényelnek; a dombos vidéken hamar eltűnnek és ugyanegy madárra kétszer ráakadni igen bajos. September és májusban, midőn a fürjek vándorolnak, Capri szige tén megpihennek. Az idény szerint éjszak vagy dél felé — honnan t. i. a madarak költöznek — magas póznákra hálók huzatnak. Tavasszal, midőn Afrikából jönnek, igen soványak, de ősszel visszatérvén annál kövérebbek. Nézetem szerint — noha sokan az ellenkezőt hiszik — többnyire szél ellen