Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-09-20 / 26. szám

420 után Bertiet oda utasitván, hogy Donnyt (a tacskót) és spánielemet utánam hozza, barátom kastélya felé indultunk. Az év vége felé járván, a szimatra már nem sokat lehetett adni, miért is — noha siker nélkül — azt inditványozám : hogy a répa földeken való vadászat ezúttal a programúiból kihagyassék; Bertie vezénylete alatt tehát Bobbal végig mentünk rajtuk. Az egész idény alatt Bertiere biztam volt e kutyát olly meghagyással; hogy válogatás nélkül minden puska előtt kerestessen vele; néhányszor mezei és tengeri nyúlvadászatokon köztünk is keresgélt. Ügyessége testi szépségével egy fokon állott. Ha fülei rövidebbek, sürü csenderesekben talán jobban használható lett volna; minden más tekintetben tökéletes volt. Teste hosszú, lábai nagyok és izmosak; feje és keresési modora a clumbereké: azaz csendes, kitartó és biztos vala. Ha törvényeink szerint csak egy kutyát lehetne tartani, csakis illyennek kellene lennie. Jó hozár is volt, szőre fehér májszin pettyekkel; nem volt magam nevelése, mert kölyök korában került hozzám. Idomítani nem kellett, s noha természeténél fogva nyugtalan és gyors, mégis nem sokára a t. nyulakat megállotta és közel keresett. Egyedüli hibája az volt, hogy vizbe semmiért sem akart menni. A répákban meglehetősen szép eredménnyel vadásztunk ; ha jól emlékszem nyolcz fogoly s egy vagy két nyúl esett el, a sövény mellett egy fáczánt lőttünk, egy erdei szalonkát pedig felvertünk. Ez utóbbi egyenesen ama rejt felé tartott, hova magunk is szándékoztunk. Az erdőben csak négy rövid hajtás lévén, Bobot könnyen szemmel tarthattam s kíváncsi valék, nem fog-e kicsapongó lenni a rejtben. Csak egyszer indúlt meg egy nyúl után, melly vétségért Bertie tüstént derekasan el is verte; azonkívül igen jól viselte magát. Ugyanekkor az elöbbeni szalonka felrepült s a mogyorófákból kibontakozva egy vörös fenyő mellett ievágta magát, mire egy puska elcsettent s csak a második cső tette meg kötelességét. A hajtókkal a sűrűben járván, arra vártam : hogy valaki majd csak elkiáltja magát „megvan," midőn Bob előbújván , egy fenyőfa körül ép úgy kezdett futkosni mintha mókust kergetne. r Itt lesz a szalonka — mondá Bertie és egy kiálló ágra mutatván, a gallyak közé keveredett szalonkát Bobbal ki is hozatta. A szalonkát barátomnak, ki azt új puskájával lelőtte — és e miatt orrát nagyon is fenn hordozta — átadván, már a rejt vége felé jártunk: midőn egy nyúlat, melly a sövényt már átugrotta s a tisztás felé tartott, lelőttem. Kívánságomra Bertie a spánielt utánna küldte, s nem sokára Denny — bencze urammal elő is rúgtatott. Az ellen nincs kifogásom, ha a bérlőknek megengedtetik, hogy február 1-től augustus 12-ig tengeri nyúlakat lőhessenek. Ha bizodalmunkkal mint bérlők vissza nem élnek, annál kevésbé fognak puskáikkal kárunkra lenni; még a menyétezést is meglehet nékiek engedni, csak a tőrrakást nem, mert ez — különösen hol rókákat nevelnek — igen kényes dolog. Az utolsó hajtás eredménye igen csekély volt; csak egy fáczánkakast — a tyúkokat nem bántottuk — és három nyúlat lőttünk. Reggeli után a lápon keresztül mentünk, de a ködös eső miatt alig láttunk; ugyanekkor egy aranylile sikoltását is hallottam, melly előttem felrepülvén, tüstént