Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-09-20 / 26. szám

419 teket tulajdon házi köréből olly sikerrel fényképezte, hogy szobaleánya ájuldozni kezdett és a lovász ölébe dűlt — ki történetesen legényember volt. Nagyító üvegei kitűnők valának. Minden csengetyüit villanyosság hozta mozgásba ; egy kosár kőszénnel naponként az egész kastélyban fűtöttek; a szükséges vizet gépek szivattyúzták a forrásokból; melegházaiban termett őszi baraczkjainak mennyisége a coventgardeni (londoni gyümölcs piacz) árakra irányadó volt. Mindenből a legjobbat nála bőségben lehetett találni, s noha látszólag maga semmit sem tett, mégis minden után személyesen nézett. Nélküle lóversenyt, vadászatot, ijjász vagy lapdázó társaságot, pikniket vagy gyűlést képzelni sem lehetett — mindenütt jelen volt és otthoniasnak mutatkozott. Egy barátom, ki családjával a Pantheonba indúlt velem, fogadott, hogy ő nem lesz ott, s el is vesztette fogadását. Szükségtelen mondanom, hogy fáczánosa mindent felülmúlt, mi valaha e réven létezett. A tojásokon mesterségesen készült tyúkok ültek ; a költéshez szükséges meleget egy lámpás adta, melly 30 óráig magától égett. „Nemde ön nem szokott vadászni ?" kérdé barátom a rektortól, mellénye gombjára tevén mutató újját. Felém fordúlva pedig ekkép folytatá: „egy új puskát vettem, holnap megpróbálom; rosz időnk van; nincs valaki önnél? annál jobb, ha egy jó spánielje van, hozza el magával — a répákban vadászhatunk, aztán kimehetünk az avarra, ha pedig rá érünk, egy borzot szeretnék kiásatni; tudok egyet a krétakő gödörben; Bertiet kérem hozza el magával, hogy a borzot haza terelje, ezt igen szeretném látni." Elmondtam barátomnak, hogy az este az öreget kissé felhevült állapotban találtam, de azért ha egésségi állapota meg fogja engedni, a bűnbánót holnap minden esetre magammal hozandom. Miután szándékom vala fehér-sárgás spaniel-emet kivinni, Bertiet sem nélkülözhettem, ki minden kutyára valami sajátszerű és rejtélyes befolyást gyakorolt. Ezt többnyire vadoroknál, erdészeknél és juhászoknál vettem észre, kik azonban magok sem tudták miben rejlik tulajdonképen a varázserő. Baltimore lord Evans nevű falkára az ebólakban minden szó vagy jel nélkül parancsolt kutyáinak; egy juhász pedig soha kutyáit meg nem verte, sőt alig nézett reájuk s mégis az egész vidéken a legkitűnőbbek valának; most is egy kuvasz jár vele, melly egész gyöngédséggel a bárányokat az orrával tereli előre. A tánczvigalom után borult és ködös volt az idő; de még a reggelinél ültünk, midőn a nap nagyon szerényen ugyan, de mégis előbújt; mire megindulánk, a köd végkép eloszlott; olvadni kezdett, a háztetőn fekvő hó mindenféle alakú diszitményekké fagyott. Többi társaim gyertyavilágnál felöltözve a legelső vonaton megszöktek s igy csak ketten maradtunk a háznál. Bertie után nem lett volna szükség küldenem, mert már kora reggel óta a ház körül sompolygott. Tegnapi kicsapongásáért jól megszidtuk, s bűnbánó nyilatkozatát a szokásos javulási ígéretekkel — mellyek olly régiek, mint a Mendip hegye — egyetemben tudomásúl vévén, nem csak általános absolutiót, de reggelit is adtunk neki. Ezek