Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-01-30 / 03. szám

41 ennyi teméntelen nagy vadat találni? Kérdem, nem voltunk-e szerencsétlenek ennyi vad közül, ennyi lövés után csupán csak egy árva özet és egy süldőt ejthetni ?! Tudom, hogy mindenekelőtt e lapok t. szerkesztőségétől kapjuk a szigorú kritikát, de ha silány vadász készületünket s fegyverzetünket bár ki is akkor látná, midőn medvére s vadkanra indul vegyes tarka compániánk, azt mondaná: bámuljuk, hogy ennyi eredményt is képesek felmutatni; mert egyik fegyverünknek drótos a szerkezete, a másik araszos csövű régi kovás karabély; a harmadik kupacsos fegyver ugyan, de sárkánya csak a dió első vágásában áll; a negyedik lyukas esövü; az ötödik hat ütésre süti el a kupacsot; a hatodik csak fél aggyal ellátott úgynevezett disznóláb stb. stb. Isten tudná mennyi mindenféle hiány mind az, mí ó-világi, külömben is rosz fegyverzetünkkel a lövést bizonytalanná teszi. Valóban csodálom, hogy az itteni uradalom, melly annyi erdőszolgával rendelkezik, és a melly annyiszor vadásztat, a most már olly olcsó, közönséges, de biztos fegyverekkel lia másképen nem, az uradalom részéről hivatalosan el nem látja embereit, holott a csak egy télen is e hiány miatt elszalasztott vadak gazdagon kárpótolnák-e nem lényeges kiadást. E hó l(5-án a Metyova nevű völgyben tartatott vadászat, a mellyben én részt nem vehettem, s a mint értesülök, a hajtásban medve és vadkan is volt. A medvére S. J. úron kívül egy paraszt is lőtt, de a medve sértetlenül tovább állt; a kant pedig a kopók vették űzőbe, a hajtáson kivül megállították s a kan a legjobb kopónknak hátulsó részét agyarával tetemesen felhasítá, úgy annyira, hogy egyhamar hasznát nem vehetjük. A tervezett 20-ki vadászat is megtartatván, sok parasztvadász tanácsolása folytán ugyanazon a helyeken, hol e hó 12. 13. és 16-kán vadásztunk, szarvasnyomon és teméntelen disznónyomon kivül csupán 3 őz volt a hajtásokban, de sem 20-án sem 21-én még csak lövés sem történt. — Szomorúan ballagtunk haza. A mint az idő kedvez, a Bronykai rikát (patak), hol régebben báró Sztojka vadászatkedvelő úr vadásztanyát is építtetett, szándékunk meghajtatni. A történteket közleni fogja Szenkószky Rezső. Egy vadkan utosó napja. Régen nem olvashattak e lapok olvasói a zempléni felföld vaddisznó-vadászatairól, ezek egykét év óta meddők és eredménytelenek voltak. Más vadászatok pedig, a mellyekről valamit közleni érdemes volna, nálunk alig fordulnak elő, csak a szalonkavadászatok szépek, különösen a múlt ősszel több volt a szalonka mint tavasszal ; nagy uraink itteni erdeiben nem igen adnak vadászatokat, leginkább talán azért, mert valóban kevés a vad, s a kisebb vadászatokon nem sok említésre érdemes dolog történt, kivéve azt, bogy a múlt évi november hóban Orosz-Ruszkán az erdész egy igen szép hiúzt ejtett el, mellynek bőre szép szőnyeggé kidolgozva itt van Homonnán. Ez a hiúz tudtommal a hatodik, melly Zemplénben 1847 óta ejtetett. Ekkor ugyanis a banszkai erdőben esett egy, 1862 körül a szinnai erdőkben kettő ejtetett el, 1854 körül Dubraván egy, 1859-ben Agyidóczon egy ejtetett el, jelenleg pedig Orosz-Ruszkán. Ugy látszik e szerint, hogy felső Zemplénben rende-