Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867
1867-01-30 / 03. szám
] eludes után ismertem a szurkos falkára. Egyszerre — eltűntek szemeim elől, s cin gyors közeledésüket gyanítva, fegyveremmel készen valók; merev szemlélődésemből azomban felső szomszédom lövése riasztott fel. Körültekintve látom, hogy a megijesztett ravasz tyukász ugyancsak viszi bundáját. Alsó szomszédom felé tekintve, a hajtásból sebesen egy kis özet láttam közeledni, mellyet, miután a sertefalkát vártam, a hajtásból kibocsátottam. Egy kópénk nyomban követte, s lenn az aljban sokáig hallottuk hajtását. Alig telhetett el félóra, a kis öz hátunk megöl elékerülve ismét előttünk volt, robogva a pataknak iramlott, az előttünk volt katlan formájú völgyben csakhamar megfordult, s harmadszor is első csapása táján közöttünk leszáguldott. Az őzike forgása mint egy óra időt foglalt el, s elég boszúságunkra a hajtásba vett völgyet a kopó kíséretéhen mind fellármázta, s hogy így a falka lövésre kerüljön, arra nem is gondoltam. E hiedelemben lévén, egyik csövemből rágyújtottam s a tett lövés után, mellyet a sürü felfogott, az öz a patak mentén eltűnt; többet nem láttuk. A völgy eszerint megcsendesedett; kópéink hajtását nem hallottuk, csak cigy egy zöldharkály idonitalan szólása - haragos kopácsolása, s időnkint a hajtók egy egy kiáltása zavarta meg a síri csendet. Felső szomszédom már türelmét vesztve, helyét elhagyá, de intettem, és figyelmeztettem, hogy a hajtásban vad van, s helyét míg a hajtók itt nem lesznek, tartsa meg. Valami különös sejtelmem volt, mellyet magam sem tudtam volna indokolni. S íme teljesedett!, mert alig néhány perez múlva az adott figyelmeztetés után 8 darabból álló falka a sűrűből kibontakozva egyenesen nékem tartott; s a vezér, egy nagy emse, előttem mintegy 25 lépésnyi távolra egy elölt fa mellett megállott, úgy hogy én csak orrát és füleit láthattam, lövésemmel tehát tehát várnom kellett, míg ismét ligetesnek ered, a mi meg is történvén, czélba vettem s lőttem. A vad megrezzenve ugrott fel s alsó szomszédom felé, ki szintén lőtt rá, le a völgynek menekült. A vegyes süldők pedig a történt lövés után megzavarodva, s mint a vezért vesztett katonák a nyomon vissza indúltak, pár ugrás után hosszabb ideig előttem állottak, másik csövemből közéjük gyújtottam s egy szép süldő legott összerogyott. Két három felső szomszédaim közül is lejebb ereszkedvén, meglehetős távolból ezek is tüzeltek ; mire a falka süldelék sem vévén tréfának a dolgot, a völgyben lenn szétriadt. IIa ez alkalommal hátúitöltő fegyverem van, a falkát rakásra lőhető,m; vagy ha kutyáink velünk vannak, néhányat elfogathatunk. Az ejtett szép kövér süldőt lehúzatván, az emsét nyomoztuk, do ez minden sebvér hullatás nélkül szerencsésen elmenekült, tökéletesen hibázva volt. Hosszas tanácskozás után elrendeztük a második hajtást, de miután a ködös időben hamar esteledni kezdett, a Ilrábova nevű völgynek igen szép fekvésű északi részét foghattuk csak fel s csupán azért, hogy az előbboni hajtásból egymás 6 darabból álló falka ide csapott át, s meglehet, hogy a süldelék is ide volt menekülendő. Egy tisztás ormon felülről lefelé a vadászok egy hosszú sort képeztek, s én a legalsótól úgy gondolom negyedik voltam. Alig állottunk el, a hajtás kutyák nélkül megkezdődött; fogadni mertem volna, hogy ezen északnak fekvő völgyrészben nagy vadnak lehetetlen lenni, s o meggyőződésemben érdek nélkül merengve s pogácsát rágicsálva széttekintek, egy kis cseprentésben egy szép császármadarat kaparászva pillantottam meg.
