Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-08-20 / 23. szám

J371 többnyire vagy kiszabadult házi nyulaktól, vagy pedig tenyésztés vegeit kieresztett tengeri nyulaktól származnak. Ép úgy, mint a patkány es egyéb rágóknál, a tengeri nyúlak metsző fogai is, ha megvénülnek, igen hozszúra megnőnek. Ezelőtt néhány nappal egy eféle példányt láttam, mellyet Mr. Crane tacskói öltek meg. Az áll fogak majdnem két hüvelyknyiek voltak, a metsző fogak pedig kifelé csavarva egy hüvelyknyi átmérőt képeztek. Hir szerint hosszú szőrű tengeri nyúlak May szigetén találtattak, de fajuk régen kiveszett. Mezei nyúlszőrü tengeri nyálakat nem láttam, noha az eféle házi nyúlak nem ritkák. Az állítólag igen drága ezüst-szürke tengeri nyálakat sem láttam, mellyek hir szerint csak úgy tenyészthetők, ha clöbb a rejtekből az angol fajúak mind kipusztitatnak, mi nem cpen könnyű feladat. Egy, hírlapokban megjelent hirdetmény szerint e czélra a kővetkező szert kell használni: „Végy közönséges dohányt, áztasd salétromos vizben, hints rá egy fél lat caycnne-borsot és szárítsd meg a napon : ebből aztán valami keveset égess el a lyukak előtt, és a tengeri nyúlak „eszük nélkül" fognak előbújni." Megkísértettem a szert, de volt eszük, hogy nem bújtak elő; azt hittem, hogy talán nemtudok vele bánni, miért is „Bortie"-re, mint aféle ügyes vadászra biztam, ki azonban előbb saját belátása szerint kisértette meg ; ugyanis a t. nyálat egy lyukba rekesztette és innen akarta kifüstölni. Az eredmény itt is csak ollyan volt, mint nálam. „Ez csak a könyvírók bolondsága" — mondá Bertie — „nem értenek ezek semmihez a világon. A „squire"-hez is jött egyszer egy úr; e meg a réczéket egy előre tolható gyékény mögött akarta meglopni; a réczék természetesen már kétszáz lépésnyire felkeltok, mire aztán úgy megharagudott: hogy csak egy shilling borravalót adott." Talán ugyanazon iparlovag, ki a t. nyúl füstölőt kitalálta, most egy szert ajánl, mellyel a fákon ülő fáczánokat is úgy el lehet kábítani, hogy lepotyognak és egy, a fa alá terített abroszba szedve, könnyen odább vihetők. En a t. nyúlvadászatot felséges sportnak tartom, és egy két óráig — a miilyon az évszak — nagyon jól lehet velük mulatni. Nem egyszer elővévén puskámat, fiatal hozárommal a rejtek szélein sétálgatva, lövöldöztem rájok, midőn a magas fűben ide 8 tova szaladgáltak; a vadászat e neme folyvást ébren tartja a fiatal vizsla figyelmét, ki urának lassú és óvatos járása által serkentve, maga is vigyázóbb kezd lenni, végre pedig a mulatságot úgy megkedveli: hogy a fordulóknál leül, vagy lefekszik, mert a legjobb lövéseket innen lehet tenni. Idővel megtanúlja, hogy le kell feküdnie, ha ura szó vagy intés nélkül kezét fejére teszi. Egy elhunyt barátom vadaskertében Berkshire grófságban, közel a hires „Blowing Stone"-hoz gyakran volt alkalmam esténkint e sportban gyönyörködhetni. A parkot egy széles, borostyán bokrokkal szegélyzett gyep fogta körül. Itt kitünö fekete hozárom — kinek szivét — ha térdeimhez simúlt — gyakran dobogni hallottam, — soha se'm ugrott a t. nyúlak után, ha puskámat felkaptam, de a meglőtt darabokat mindenkor vágtatva hozta felém. Egy fiatal, de igen tapasztalt erdész, itt arra figyelmeztetett: hogy bármilly