Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-01-30 / 03. szám

38 fák magvait is, és ezáltal egész könnyen megfejthető, liogy a nyest akkor sem vész ol éhen, midőn az erdőket több heteken, söt tán hónapokon át öles hó borítja, midőn tehát élő állat nem igen áll a kis rabló rendelkezésére. Ekép a fanyest s annak fogása körüli észleleteimnek végére járván, a vadászatot magamra nézve, befejezettnek tartam, s elbúcsúztam a hegyektől s szíves kísérőimtől azon ígérettel, hogy a télen, vagy legalább jövő ősszel ismét eljövök. Jó házi gazdám váltig unszolt, hogy ne csak néhány napra, dc legalább is két hétre jöjjek, s megvallom, nem mondottam neki, hogy nem teszem. Valahányszor a gyönyörű hegysort megpillantani, feltámadt bennem a vágy, hogy ismét c hegyek közt lehessek; nem is hagyta a jó ember, ki szerény lakában annyi szivcsséggel látott, az itt töltött kellemes napok emlékét elenyészni; időről időre szebbnél szebb gyümölcsöt küldözött s valóban egész zavarba hozott páratlan szívességével; a rá következett tavasszal erdei szalonkát, nyáron pedig ruhába vart rostában három darab már majdnem szárnyrakelő eleven tiókszalonkát küldött, mcllyekct egy szegény asszony gombát szedegetve fogott az erdőben, s én már várva vártam September havát, hogy ismét e vidékre rándúlhassak. E reményem azonban kegyetlenül meghiúsult. A három fiókszalonka megjelenése után néhány hétre azon borzasztó hírt közölték a lapok, hogy Nagy Károly kir. alapítványi uradalmi ellenőr ágyában meggyilkolva találtatott. Szokása volt, hogy ágya mellett töltött fegyvert tartva, különben záratlanúl hagyta az ajtót; ezt valamelly bejáratos gonosztevő tudva, álmában rárohant s hihetőleg haltával nyolez vagy kilencz iitást irányzott fejére. Reggel a szolgáló vérében találta őt, s a rögtön oda hívott orvos még életjelt fedezett fel benne; sikerült is még néhány napig életben tartani, dc eszméletét nem nyeré többé vissza. Egyetlen egyszer nyitotta fel bágyadt szemeit s a körüllevöknok ujjaival a szekrény fele intve, hármat mutatott, a nélkül hogy csak szót is szólhatott volna s ezután örökre csendesen elaludt. Ebből azt következtettek, hogy a szekrényben volt háromezer forintját a rablógyilkosok elvitték s begy ez volt meggyilkoltatásának oka. Minden nyomozás daczára sem sikerült a jó ember gyilkosait kipuhatolni, én pedig lelkemből keseregtem felejthetlen házi gazdám után s keseregni fogok mindaddig és mindannyiszor, míg a pilisi hegyeket magam előtt látom. Máramarosból. vir. Dolha, december 30. 1866. Folyó hó 12. és 13 án vadászatra alkalmas idő lévén, ezt felhasználni nem késtünk. Tizenöt vadász, négy hajtó és két pár kopó segítségével az ide nem épen közel eső Metyova nevű völgyet már 9 - 10 órakor körül állottuk. A hajtás mint egy félórai várakozás után megkezdetett s kopóink bandájokkal a felfogott őzeket jobbra és balra az ormon át kísérték. En a pataktól felfelé harmadik állottam, s olly ponton, a honnan kilátásom gyönyörű volt; messze előttem egy csúcsról, a merre a kopók az őzeket átfűzték, a meglehetős nagy szironyos hóban egy fekete sereget láttam rendetlenül össze-vissza a völgybe leereszkedni s csak hosszabb szem-