Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-07-30 / 21. szám

J341 tejére ült, hol tökeletesen láttam ugyan, de ő annyira felettem, én meg olly igen alatta voltam, hogy dallamát alig külömböztethettem meg, s eleintén csak mozdulatai t. i. tarktollainak felkörözése és nyakának köszörülés közben sajátságos mozgatása után igazodtam el; ezentúl madaram csak hosszabb szüneteket tartva dürgött, úgy hogy a tyúk szavát kellett utánoznom, mi által 5 — 6 dallamot értem el, és meglehetős közelre hatoltam ; most azonban már ez eszköz nem segített, sőt a végképen elnémult fajdkakas a kelő napnak a közel hegyek csúcsait arany zománczczal szegélyzö fényárjában tollait tisztogatva — reggeli toilettejához látott. Mélyen a fenyő alatt állva láttam a kakast, s bár félig fedvo volt is, mégis lőhettem volná: de szemeimmel mérve a távolságot vagy is inkább magasságot, nem akartam a dolgot végkép elrontani, vagy a madarat talán épen csak megsebzeni, hanem arra szántam el magamat, hogy csendesen a kérdéses fenyőnek tartok; a közbeeső terület ugyan meglehetősen tiszta, de annyira lejtős volt, hogy a legkisebb mozdulatnál is a homok és apró kavics legurulásától kelle félnem. Ezt elkerülendő, kezemmel tapasztottam a nedves földet oda hová legjobbnak véltem, és egyengettem minden egyes lépésnél a lábaim számára kiszemelt kedvező helyet, gondosan eltávolitva minden egyes kavicsot és homokszemet, miglen a fenyőt elértem; itt azonban az alsó ágak miatt mitt sem láttam, úgy hogy nem volt más mód, mind feljebb a béreznek menni, bogy a kakast látthassam. Meredek sziklán fölöttem diszlett egy második igen vastag lúczfenyő, mely alá vonulni szándékoztam, e czélből felvont Lefaucheux csövemet a szirt ogy kiálló élére helyeztem fel, azután pedig felkúsztam , annyiszor ismételve e műtétet, inig kezeim és lábaim segélyével a sziklát megmászhattam; de a kakas innen se volt látható. Kémlelve a tért, balról, egy mohlepte veres fenyötörzsöt pillanték meg, melly furcsa növésénél fogva, nyeregnek is megjárhatta; erről, miután a kisebb galyakat és száraz bükkfaleveleket gondosan eltávolítottam, és rajta nem kevesebb vigyázattal magam is elhelyezkedtem, a kakast félig fedett, de mégis megközelíthető helyzetben csakugyan inegpillantám. Majdnem teljesen függőleges irányban vettem tehát czélba a fajdkakast, de nem biztos helyen állva majdnem sulyegyent veszték; ezért a czélzást megkisértém még háttal a törzsnek dőlve, de bár mennyire bizom is lövésembe, úgy éreztem hogy igy még nehezebb lesz és hogy még egy kisérlot után be kelle látnom hogy innét épen nem lőhetek, hanem még vagy 12 lépéssel fel a meredeknek kell iparkodnom. Nem kis gonddal, kezeimmel előre egyengetve utamat, ez is sikerült, és felegyenesedvén, előttem állott az imént emiitett magas lúczfenyő és balra törzsétől, a fának körülbelül közepén kiálló ágai közti nyíláson át, tisztán láttam a kakast. A nap már magasan állott az égen, czélba vettem a kakast, fegyverem eldördült s egy pillanat múlva félig kiterjesztett szárnyakkal összerogyott zsákmányom, dermedten megakadva az ágakon. Attól féltem már, hogy majd utána kell még másznom, midőn a kakas újra lábra áll, és mintegy elcsodálkozva feleszmélt; rögtön második csövemből, tüzeltem, mire a kakas szellős állásából le egy hósíkra zuhant, honnan egy alább eső bozótba vágódott, és csendesen fekve maradt.