Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-07-30 / 21. szám

J342 Gyorsan töltve utána futottam, s midőn mint egy 15 lépésnyire hozzá értem, a bozótból vagy egy ölnyire ismét felemelkedett, hogy tudja Isten merre meneküljön midőn villám gyorsasággal utána vágva, az alattam elterülő hósíkra löktem le, honnan még egy darabra tovagurult. En ismét üldöztem kakasomat, de a síkos havon elesvén, a lábam alatt elv álló hótömb, legurultában épen a már egy bokron fenakadt kakasba ütődött; mit azonban nem érzett, mert már végképen meg volt dermedve. Felemeltem olly nehezen kiérdemelt zsákmányomat, és meggyőződtem, hogy annyi fáradságot méltón fordítottam elejtésére, mert gyönyörű példány volt, es war ein kapital Hahn, mint itt szokták mondani; gyorsan haladtam vele lefelé, keresztül árkon bokron, és egy óra alatt tettem meg az utat, melly felfelé menet egészen 4 órámba került. A „Jagdzeitung" után közli: Havas Béla. Több, valósággal megesett vadászkaland, mint azokat Hüter, wildbahni (Hessen Darmstadt herczegségbeli) föerdész barátainak és vadásztársainak elbeszélte. (Szó szerinti feljegyzések utánq 1835 évi november hó egyik reggelén a még most is élő Beikert György Se ehofról hozzám jött és ablakomon kopogtatott, kívánságát tudakolva, a következőket adta elő. Seehofról az erdő szegéljén idejövet, egy általa közelebb is leirt helyen, az erdőből le a dombról egy róka nagy gyorsasággal feléje tartott, és erőnek erejével lábát akarta megmarni, olly annyira, hogy a bősz állattól megmenekülhetése miatt fejszéjét kellett használnia; néhányszor feléje is ütött, a nélkül azonban, hogy megtalálta volna, annyiban azonban mégis czélt ért, hogy a róka támadásaival felhagyott s a dombra visszakullogván ott meglapult; ugy hiszi, ha rögtön útra kelnék, még ott találnám és elejthetném. Talpra állottam habozás nélkül, és elég könnyelműen — kitűnő 2'/a éves Leda vizslámat magamhoz szólítva, a mondott helyre mentem, hol azonban a rókára már nem akadtam. Mig a vidéket kémleltem, midőn balra a domb oldalán nyul makogást véltem hallani; — vizslámmal arra tartva, csakugyan megpillanték egy rókát, melly egy süldő nyulat csülkei közt tartott, s azt többször megmarta, mire a nyul mind anynyiszor fájdalmasan makogott. E helyzetben akartam tehát rá lőni, midőn ö is észrevett és nyílsebesen felém futott; ez annyira meglepett, hogy kétszer túllőttem, és a támadó állatot töltetlen fegyveremmel voltam kénytelen néhányszor oldalba ütni, hogy magamtól távoltarthassam ; mire kutyám ellen fordult, és azt olly erősen orron harapta, hogy többé tekintetre se méltatta a megroncsolt ebet. Sajátságos jelenet lehetett, körülbelöl egy négyszög ölnyi területen együtt látni a vadászt, kutyáját és a rókát, mindhárma égve a vágytól ellenfelét raegron-