Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-07-30 / 21. szám

J340 Tudtam ugyan, hogy tyúk van mellette, de megkísérlem a közeledést igen nagy akadályokkal küzdve, mellyek igen lejtős meredélyen hótömegek és hatalmas fatörzsök képében elem tornyosultak. Most már teljesen kivirradt, és felérve láttam a kakas mulattató mozdulatait és lötávolból volt alkalmam észlelni, miként áldozik az együtt lévő fajdpár sík havon a párosodás gyönyörének. Dc nem akartam a nemes szárnyasok o természet parancsolta foglalkozásának lövéssel véget vetni, és ujabb látogatásra szántam el magamat; csendesen húztam meg magam tehát, és a nap épen feltűnt, midőn elébb a kakas, utána pedig a fajdtyúk is felszálltak, de csak egy közel veres fenyüre, hol a kakas ismét erősen diirgött és ujabb hozzá szökést tett lehetővé. Ezúttal azonban beérve az eddigi hóban fetrengéssel, óvatosan visszavonúltam, de nem anélkül, hogy ujabb látogatást ne fogadtam voltam. Május 8-án a vidék napsütötte részén a hó meglehetősen engedett, sőt egyes helyek egészen kitisztúltak. Gyönyörű reggel volt, midőn a diirgés helyéhez közeledve, a kakas egy még fagyos hósík átgázolásánál lépteim noszét meghallhatta, mert sokáig kellett várnom, mig megint megszólalt. A mint düiögni kezdett, kétszer nyolcz nyolcz gyors szökést tehettem, mire lejtős, de helylyel közzel hómentes sürüsbe értem; sötét volt még, midőn a dürgő kakast egy veres fenyőn megpillantám, de a fa törzse által annyira fedett helyzetben, hogy csak fejét és farkát láthattam meg. Oldalt tartottam tehát, de a madár is fát cserélt és kitartóan tovább dürgött; utána hatolva mindinkább nagyobbuló akadályok merültek fel; meredek szirt szélén siirü havasi rózsabokrokon áthatolni, hol a láb alatt minden csúszik, nehéz feladat, — gyakran csak egy egy árva Rhododendron-bokron lógtam, mellyet megmarkolnom sikerült, midőn mind két lábam alatt a föld már már engedett; épen illy kényes helyzetben, összegörnyedt testtel, jobb kezemben a Rhododendront, a ballal fegyveremet tartva, kerestem lábaim számára támpontot, midőn a kakas elhallgatott, térdeimben fájós érzés jelentkezett, és másodperczenkint fokozott mérvben növekedve egész testemet át meg átjárta ama türhetlen égető fájdalom, mellyet csak a legszenvedélyesebb vadász és különösen fajdvadász tanúi meg vadászati élv gyanánt ismerni, midőn a vadat válságos helyzetben meglopni kénytelen. Állásom türhetlenné kezdett válni, de többször levén már illy helyzetben, gondosan óvakodtam vadászélvezetemet nesz által megrontani, azonfelül a kakas is rövid kappogó előjáték után áttért dürgési dallamára, és én megszabadultam. Pár pillanat múlva a kakas is elhagyta helyét és én kedvezőbb területre értem, igen közel voltunk egymáshoz, jóllehet nem láttam öt, miután egy lúczfenyő eltakarta, utóbb ennek csúcsára szállt és gyönyörűen dürgött. Csak pár lépéssel akartam még közeledni, hogy lőhessek, midőn a kakas újra szárnyra kelt, és pedig ez úttal visszafelé, épen azon irányban, melyben annyi fáradsággal keresztül hatoltam volt. Előttem volt tehát megint amaz átkozott Rhododendron csoportozat! Ttten a kakas ismét fedve volt, de helyet cserélve egy igen magas fenyő te-