Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-07-20 / 20. szám

J321 „Nyolczvan;" — volt a rövid felelet. „Guinea vagy font sterling ?" „A múlt télen még guinea volt, de most fontot is elfogadok; még egy csikóm van s kettővel nem vesződhetem." „Jót állással — megveszem." „Minden esetre, — a lónak tudtomra soha legkisebb baja sem volt." Ezzel minden további szó nélkül elhagytuk az istállót s ekép a Plover-csikót ugyan annyiért vettem mog, a mennyiért lovamat eladtam. Az alku végleges megkötése végett a házba menvén, útközben előadtam, hogy foglalóúl tüstént 10 fontot adhatnék, a többit pedig a ló átvételekor fizetném ki; mibe Radford tökéletesen bele nyugodott. . A folyosón végig, a konyhába vezetett, s midőn látta, hogy szemeimmel gyékényt vagy valami sárvasat keresek, röviden mondá: hogy soha se vesződjem csizmáimmal. A konyhából egy kis szobába értünk, hol két egyént láttam, kiket érdemes leend tüzetesebben leirni. A kandalló előtti párnákkal megrakott karszékben egy csinos külsejü halavány, alig 20 éves ifjú ült; feje be volt pólyázva, jobb keze pedig cserepcsík/ia kötve, — nem messze tőle az ablak mellett egy 18—19 éves leány varró asztalánál női munkával foglalatoskodott. A szobán meglátszott, bogy női felügyelet alatt áll; bútorzata egyszerű és ódivatú; egyedüli diszitményét virágok képezték ; a szoba végén pedig egy nyitott zongora állott. Mindezeket egy pillantással szemügyre vettem. • „Annié, — szólt az öreg engem bemutatva — itt egy — már csaknem azt akarta mondani gentleman — ember jött, ki a pej csikói megvette." „Valóban V" jegyzé meg egykedvűn a leány, s ezzel felkelvén, félig bókolva olly finom modorral köszöntött, mellyet nemének legelőkelőbbjei közt is csak ritkán tapasztaltam. Egyúttal hosszasan, szilárdan, s olly kérdőleg nézett reám, hogy szinte kedvem lett volna kérdezni tőle: rám ismerne-o a második látásra ? midőn Radford elég durva hangon maga után hívta ki a szobából. Radford Annie első pillanatra olly benyomást tön reám , mellyet hosszú évek során sem voltam képes elfelejteni. Rendkívüli szépsége annyira meglepett, hogy egészen magamon kivül lévén, azt sem tudtam, hol vagyok; kábultan néztem az ajtóra, mellyen kiment, mintha ezen keresztül is láthattam volna. Merengésemből a beteg ifjú szava keltett fel, ki szelid és bágyadt hangon kérdezé tőlem: „Tehát megvette ön pej csikónkat?" (Folytatása következik.) Angol vadászatok. (Idstone után.) 11. Erdei szalonka vadászat. Ügy hiszem, bizonyossággal senki sem határozhatja meg, miért vannak, vagy nincsenek néha erdei szalonkáink, annyit azonban mondhatok : hogy ezelőtt két vagy három évvel egy novemberi fagy után ritka élvezetü vadászatunk volt.