Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-01-30 / 03. szám

Vadász rajz a pilisi hegyekből. HAVAS SÁNDORTÓL. III. Egy alkalommal emberünk szerencsésen felért a lyukhoz, mellyben a nyest vaczkolását megsejtette. A vastag tölgy egyik ágára felállva, bal karjával a fa törzsét tartotta átölelve, a jobbal pedig a nyest után a lyukba nyúlt; hogy azonban ezt megtehesse, kevéssé ágaskodnia kellett, úgy, hogy az ágon csak lábújjhegyen állott

r eközben pedig egész teste hal oldalra hajló helyzetbe jött, mert a lyuk is, kissé magasabban mint kellett volna, hal felöl volt. A nyestet érintette is kezével, ez azonban bőszülten neki kapott s a nyestfogó mutató újját olly mérgesen harapta meg és el sem bocsátá, hogy ez fájdalmában szinte feljajdúlt, és amint tán ösztönszerűleg hirtelen visszarántá kezét, lába az ágról lesiklott s ő perez alatt csak azon vette magát észre, hogy a lyukba szorúlt jobb karjánál fogva a levegőben lóg. Minden kísérlete, hogy lábával ismét az ágra kaphasson, sikertelen maradt, sőt ezt lábával többé el sem tudta érni; az által pedig, hogy karja a lyukba szorúltan az egész test súlyát viselé, ez utóbbi oldalagos helyzetbe jutott s minden erőködése daczára sem tudta lábaival a fa derekát átkulcsolni. Helyzete igen válságos volt, a nyest folyvást fogai közt tartá újját, karmaival pedig öklét s tenyerét egyre szabdalta, erre azonban a nyestfogó kínos helyzetében már nem is ügyelt, hanem kétségbeesetten arról gondolkozott, hogy van-e még reá nézve mentség, vagy itt kell-e neki vesznie. Már szerencsének tartotta volna azt is, hogy ha karját a lyukból kiszabadítva a fáról lezuhant volna, de a könyükesontok olly erősen tapadtak az űr széleihez, mintha belenőttek volna. Szerencséjére a halta vele volt; iszonyú kínok között balkezével addig vagdalta a lyuk széleit, míg némi tágulást érzett, s ekkor balkezével is a lyukba kapaszkodva, megfordíthatta testét, lábaival a fát átölelte s kis pihenés után sikerült jobb karját a uyesttel együtt kihúznia, melly még mindig rajta lógott. Ekkor mind1 3