Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867
1867-07-20 / 20. szám
J 31 6 Az egész falu külseje még nyáron sem nyújtott valami szebb látványt; télen és tavasszal az utak járhatlanok lévén, vadászat alkalmával ennél veszedelmesb lovaglást képzelni sem lehetett. A „Hangers" túlsó oldalán azonban több mértföldnyi gyönyörű síkság terült el, mellyen a legjobb vadászatok estek. Evenként több ezer bibicztojást vittek innen Londonba és ha valami vadászat után az elhagyott vidéken eltévedtél, a szalonkák seregesen majdnem lovad orra alatt keltek. A föld magában véve, rendes mivelés mellett, elég termékenynek mutatkozott, mert néhány évvel jelen elbeszélésünk kelte után más bérlők kezébe kerülvén a határ, az emberekkel együtt minden megváltozott s az egész grófságban szebb és gazdagabb termést alig lehetett látni. E vad vidéken egy még sokkal elhagyatottabb farm, az úgynevezett Sharks Lodge létezett, mellynek tulajdonosa Jack Radford, durvaságban és neveletlenségben a falu lakosait is felülmúlta. Háza, minden oldalról a szélnek kitéve, egy kis magaslaton feküdt; körülötte 600 hold szántóföld terült el, mellyen azonban Charley, — az első ostorász mondása szerint - száraz esztendőkben legfeljebb ötven sáska élhetett meg holdanként. S mégis e zordon magány két kincset rejtett magában, t. i. a fekete Plovert, melly ezelőtt 12—15 évvel az egész vidéken legjobb vadász lónak volt elismerve és jelenleg is tulajdonosának évenként legalább 50 fontot jövedelmezett — és az öreg Radfordnak Annie nevü leányát, Angolbon legszebb hölgyeinek egyikét. John Harrisont kjvéve, e vidéken senki sem tudta, Radford honnan szakadt ide, és a titok kifiirkészésével csakugyan senki sem is törődött. Ezelőtt 18 évvel Yorkshireból Halliwellbe jött, az egy éves Anniét és Plover nevü lovát hozván magával. Nem sokára megérkezése után a lóidomító közönség előtt tudva lön, hogy az öreg Radford a lóhús titkaiba tökéletesen be van avatva, sőt legnagyobb ellenségei is elismerték, bogy nálánál jobb és bátrabb lovast soha sem láttak, kit Plover kanczáján, bármilly vadászat alkalmával, megverni a lehetlenségek közé tartozott. Csak egy lova lévén, a vadászatokban ritkán vett részt, de illyenkor a kedvező alkalmat kilesve, magát mindig kitüntette. Radford legszebb napjai már régen lejárván; csak másoktól hallottam, hogy öt a falka élén láthatni valóságos élvezet volt. A legrosszabb talajon is lovát biztosan és szépen megülvén, minden árkon vagy gáton a legcsekélyebb megerőltetés nélkül ugratott át. Bármilly bosszú napi sport, sem Radfordot, sem pedig Plover lovát ki nem fárasztotta ; de azért soha sem dicsekedett és lovának kitűnő tulajdonságait elő nem hozta; — ritkán beszélt, és ba mégis valakinek kérdésére felelt, ezt olly durva hangon teve, hogy a második kérdést mindenki örömest elhallgatta. Többnyire azt hitték, hogy valami elkövetett bün nyomja Radford lelkét és ez okozza komor hallgatását. Charley, az ebólak elméneze, kijelenté, hogy alkalmasint az ördögnek adta el lelkét, mert különben nem mert volna olly vakmerő lovaglásokat tenni. Mióta a vadászatot abban hagyta, valóságos embergyűlölővé lön; — a házból ki nem jött, vásárokra sem járt, úgy, hogy a mészárosok, kik derék göbölyeit szívesen megvették, kénytelenek valának őt Sharks Lodgeban felkeresni.
