Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-06-20 / 17. szám

J268 ó-budai hajógyárosok es hajóácsok az idén e versenyből ki lévén zárva, mindössze csak két molnárcsolnak jelentkezett s Groszmann Mátyás budai molnár legénysége nyerte a 15 arany díjat. A Grand Prix de Paris. (Junius 2.) Az idei Grand Prix de Paris hátrahagyott benyomásaiban maga a verseny csak másodlagos helyet foglaland el. A látvány melyet e vasárnapon a versenytér nyújtott, talán a legrendkivüliebb volt évek óta Francziaországban vagy bárhol is ; két császár, egy király, két trónörökös, nem is említve a kisebb fenségeket, jelent meg a császári állványon, mig ennek oldalszárnyait pompás öltözékü herczegnék, grófnék s minden nemzetbeli előkelő úrnők zsúfolásig foglalták el. Az állványok előtti mintegy két holdnyi tér székein ismét több ezer nő ült gazdag öltözékben. Járva kelve legalább három rőf hosszú selymet, bársonyos hiinzést vonszoltak magok után. Megvallom, hogy e drága ruháknak a fövenyen hurczolása roszul esett szemeimnek; illy uszály csak termek padolatjára vagy tiszta pázsitra való. Itt azonban mindent túloznak. A hoszú ruhákkal ellentétben láttunk aztán a térden alól — legfölebb bokáig érő perzsa divatot. A hőség izsonyú volt s a Grand Prix-ért indulás perczében kitörő zivatar nagy rémülést okozott. Szerencsére azonban csak villámlás és dörgés szerepelt, csak néhány nagy csepp hullott az égből, s jó Lyon városa nem részesült vagy egy millió forint haszonban a selyem ruhák megázása és tönkremenése által. A versenytér a Bois de Boulogne alatti szajnaparti mezőségen fekszik s a nagy állványról egészen belátható; ezzel átellenben legalább háromszáz ölnyi vonalon hintók, kocsik, szekerek állottak, kilencz tíz egymás mögött s a jelen volt nézők száma legalább 500,000-re tehető. Szavavehető egyéntől hallottam, hogy a Café Cascadeban d. u. 2 és 3 óra közt 380 hordó ser fogyott el, a nagy állványon pedig négy órakor már egy csepp ital sem volt kapható, pedig a vállalkozó egy óra tájban a meglevő készleten felül még külön ezer palaczk champagneit hozatott. Az itteni nézőknek az a rosz szokásuk van, hogy midőn a versenyfutás kezdődik, ennek jobban láthatása végett mindenki a székére ugrik fel, feledve azt, hogy így aztán ép annyit látnak, mint ha mindenki ülve maradott volna. Nevetséges jelenetek is fordulnak elő illyenkor; egy nő inogni kezd székén és szomszédjába, ez viszont a túlsóba kapaszkodik, mig végre egész sor nő bukik le egymást lerántva. Nagy baj nem érte ugyan őket, csak néhány lábikra lett látható. Az uralkodókat alig éljenezte a nép, de a tért minden verseny után kiváncsi néptömeg lepte el, melly az orosz czárt kivánta látni, ki magas és komor tekintetű férfiú. A franczia császár leginkább volt nagy uralkodóhoz hasonló; nyugodt arcza és méltóságteljes viselete merőben ellenkezett az orosz czár tarka külsejével, ki — mellesleg mondva— megbotránkoztatta a párisiakat azzal, hogy fényes fogadtatása után este a Yarietés szinházba ment, hol inkább a csinos arczok és tő vér lábikrák láthatása, mint inüélv, a főczél.