Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-06-20 / 17. szám

J269 Az állvány előtti bekerített téren (enceinte de pesage) sok nem odavaló egyén fordúlt meg, ki a beléphetésért bizonyosan nem fizette meg a húsz frankot. De hát a csalásra elég alkalom is volt nyújtva. A belépti jegyet némellyek a rácsozaton át kiadták barátaiknak s ezek aztán ingyen jutottak be. Igaz, hogy itt az alsóbb rendű népség nem olly verseny kedvelő, mint Angliában. A vincennesi versenyeken több kék blouse látható mint a Bois de Boulogneban; de azért a nézők nagyobb része mindenült az iparos osztály fölötti. Végre megszólal a csengetü, melly — mint a ködben járó gözös csengetyüje — kéröleg hangzik s inti a közönséget, hogy a Grand Prix versenye közelegvén, tisztúljon el a gyepről. A tömeg minden egyese azonban gondolja magában : „Miután a százezer frankot nem én fogom nyerni s miután egy keserves frankot fizettem» hogy az orosz czárt, a belga királyt, a porosz trónörököst s a japáni Tycoont láthassam, tehát pénzemért akarom is látni, még pedig mentől tovább." — Es úgy tesz, a mint gondolkodik, a csengetyü folyvást cseng, de senki sem mozdúl tapodtat is. Itt erösebb rendszabály szükséges; minthogy azonban a lovasság és a bajazzok közt az a különbség is van, hogy ez utóbbiak tudnak tojások közt ugrálni anélkül, hogy széttipornák, a lovasság azonban nem mehet neki a tömegnek anélkül, hogy többet el ne tiporjon — tehát egyelőre két sor rendőr lát a munkához, hogy a népet a gyepről leterelje. Legelőször is a császári állvány előtt kezdik az ácsorgókat jobbra balra hárítani, de a dolog ügyetlenül, lassan — sehogyse megy. Mindenki felesel a rendőrökkel, mindenki capacitálni akarja, hogy ő helyén van itt s ne zavarják. A rendőrség tehetlen, előre a lovasokkal; a lovat nem lehet capacitálni s tartani kell tőle, hogy az ember tyúkszemére hág. Itt a lovasság, de im a tömeg most se mozdúl. A versenylovak egyike Début e zaj és tolongás közepette nyugtalanná válik s úgy fültövön rúg egy urat, hogy ez a földre eszméletlen terül. Most már nem veszi a nép tréfára a dolgot s gyorsabban tisztúl. De a lovak azért még mindig tömeg között kénytelenek felnyargalni s e canter megbontja nyugodtságukat, mert lovarjaiknak folyvást jobbra balra hajolva kell nézegetni, hogy valakit le ne járjanak. Végre valami ösvényforma nyílik s a lovak a zászlós indító M. de la Rochette által vezetve elvonúlnak a birópáholy előtt. Azon kevesek szemében, kik magáért a versenyért érdeklődnek, a futás érdekét veszté az angol lovak meg nem jelenése miatt, mellyeket egyenként vontak vissza — állítólag mert a verseny vasárnap tartatik meg. Ezen állitás a francziák előtt nem talál hitelre, mert — úgymondanak —• ha az angolok futottak már a nagy díjért, miért ne futhatnának ismét; hanem hát attól félnek, hogy az európai koronás fők előtt vallanak kudarezot, ezért nem mernek síkra lépni. Illy szóbeszéd foly imitt amott; a fogadók komolyabb köreiben pedig az utolsó fogadások köttetnek meg, ezek azonban kis mérvűek, mert Vauban és Marksman visszavonása után az angol bookmakerek haza mentek s egy sem maradt itt közülök. 2 :1 Patricien, 2 :1 Début, 3:1 D'Estournel, 4 :1 Trocadéro, 20:1 Fervacques ellen — igy álltak utolsó perezben a fogadási arányok. Az inditó zászlaját leesni látjuk s a tíz ló tökéletes gyönyörű indulással kezdi meg a futást. Cerf Volant gyors irammal vezet, nyomában Patricien és D'EstournelEz utóbbinak rosz természete nem nyilatkozik ugyan a szokott szeszélyességgel, de