Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-06-10 / 16. szám

J254 a szomsédságban valószínűleg nein igen kedvelt rókavadászatra , február 1-cn fejezik be ez idényt. Az ügyes sportsman ugy hajtat meg egy kisebb tilost, hogy a vadásznap egy részét vele könnyen betölti, az az tekintetbe veszi ilyenkor a többi csekélyebb kiterjedésű rejteket, mellyeket kímélni kell; — de nem mindenki tud egy nagyobbszerü fáczánossal bánni, ehez csak a tökéletes sportsman ért, kinek ügyessége nem egyoldalú. Sok vadász nagyon érti a tenyésztést, vadállományára sok gondot is fordit, de nem tudja megmutatni „mije van." — Hajtáskor fáczányai vissza futnak vagy pedig rosz helyen és időbon kelnek. Hajtóink legyenek jól fegyelmezve, de egyszersmind czélszerüen ruházva; az „előcsahosok" és „kalandozók" gondosan kirekesztendök. Hajó saruk által a tüskék ollen oltalmazva nincsenek, a sűrűségeken keresztül nem mennek, de nem is mehetnek. Minden emberen fehéres öltöny legyen; így a puskások is könnyebben észre veszik, s a vad is inkább felkel vagy felugrik előtte, mintha barnás öltönyt viselne. Botra és kesztyűre szüksége van, mert nem torkát hanem botját kell használnia. A hajtók csendessége, botjaik folytonos kopogása , a sűrűségek ki nem kerülése , leginkább pedig a sorvonal szigorú megtartása döntő erővel bir a vadászat eredményére. A haj tó vonal egyik végére állittassék fel egy alerdész, a másikra egy értelmes ember, például a csősz, ki nem csak az erdőt ismeri, hanem az intézkedéseket is megérti. — Gyakran megesik, hogy az alerdész a hálók után néz; ekkor a hajtók ügyetlen vezetőre bízatnak, ha csak a házi úr vagy valamelly barátja, ki a vidéket ismeri, a vonal szélére nem állván a rendet ismét helyre nem állítják. A puskák elhelyezése a főerdészt illeti; John Leech szerint — ki maga is nem csak jó sportsman, hanem egyszersmind páratlan tehetségű satirikus — két lord a jobb szárnyra, kettő balra, egynehány előre is jut, — a többi „urak" pedig a hajtókkal ballagnak. Néhány lépéssel a hajtók mögött két vagy három ember az elesett vadat czipeli; minden hajtás után a főerdész ezt átveszi, rendbeszedi s számát följegyezvén, a puskásokhoz közel vagy távolabb váró szekerére rakatja. Némelly főerdészek (felteszem, hogy az egész vadászatot ezek rendezik —) minden jelentékeny düllö végére egy őrt állítanak ; mi igen célszerű, különösen ha nyilt mező vagy idegen tilosok vannak előttünk. Erre közönségesen valami kiszolgált erdészt, aggastyánt vagy nyomorékot használnak, ki ide s tova járkálva, botjával a fákat veregeti; gyerköcze is megteszi, különösen ha felvigyázóúl melléje még valakit állítunk. A hajtásoknál megkívántatik, hogy a fáczánok egy bizonyos helyre szoríttassanak, hol könnyen lőhetők ; e czélból készül az úgynevezett „abattoir" mellyből csak néhány fog egyszerre felkelni; — ez különféle szerkezetű. Fiatal hajtások és bokrok levágva két lábnyi magasságban összehalmozva elterittotnok, vagy pedig a földbe szúrt fenyöszálakTíörül ismét sátoralakban fenyő ágak rakatnak; itt aztán a fáczánok elbújnak.