Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-06-10 / 16. szám

Még mindig 2 leagua út lévén előttem, a nyergeket megszorítottuk, s a lejtőn lefelé haladtunk. Már a magaslaton feltűnt, hogy mintegy fél leagua távolságra a lejtőn egy egész falka keselyű repdesett fel s alá, s mindig egy csapatban. Alig haladtunk egy negyed órát, a mint közel előttünk — oldalvást, az egész madár sereg ismét felrezzent, egyet kanyargott a légbon, s ismét egy csapatban a Cardonák tetejére tilt. Mindez világosan azt bizonyítá, hogy közvetlen közelőkben valamelly állat hullája létezik, s minthogy a szárazság olly nagy és hoszantartó volt, hogy százan, ként hullottak el a vidéken a barmok viz, és legelő hiánya miatt: feltettem magamban, felkeresni a hullát, hogy a bélyeget megnézve, a tulajdonost értesíthessem vesztesége felől. Nem sokára a helyszínére érkezve, megállottunk egy repkénnyel borított Car" dona *) mellett és sokáig lestük a madarak mozdulatát, hogy útba igazítson, do hiába, a keselyük mozdulatlanúl üldögéltek a kaktusok tetején. Türelmemet vesztve, benyargaltam a madarak közé, mert hiszen a földön messze lehetett látni; az egész talaj homok s egyetlen egy bokor vagy fűszál sem volt szemlélhető. Nem sokára a keselyük lábnyomait láttam, mellyek minden irányból egy kis domb felé vezettek, s ezt kissé feltúrva egy egészen friss, de részben felemésztett hím szarvast pillantottam meg. A homok vértől és a keselyük ganajától több lábnyi térségen nedves volt, s hogy mennyire bámultam, a mint ezen nedves homokon egészen friss kugárnyomokat pillantottam meg — ki sem mondhatom. Pillanat múlva az egész dolog világosan állt előttem, s illyenformán kezdtem combinálni: „A kugár megölte múlt éjjel a szarvast, jóllakott beiöle, s betemette, liogy ma éjjel folytathassa a lakomát. A keselyük jól ismert finom szagló tehetségükkel felfedezték a konczot, s neki estek. De hogyan lehet az, hogy több mint 100 darab éhes kosolyü még eddig nem emésztette fel a szarvast, s hogy egyáltalán még nem is ízlelhette meg, mert keselyüköröm és csőr csakugyan nem látszott a szarvason?" — Ezen kérdésre tüstént azzal válaszoltam magamnak: „Azért nem, mert a kugár közvetlen közel őrt áll prédája fölött,s nem engedi a madarakat hozzájutni. Ezen feltevést igazolta a keselyük gyakori felrobbanása, s a friss kugárnyomok a keselyük nyomai hegyett. Körülnéztem, s kémleltem a helyiséget, a hol egy nagy kugár lehetőleg rejtekben lehet. Az egyetlen lehetőséget egy igen vastag s félig száraz ficusfa nyújtá, mellynek teteje száraz volt ugyan, de alsó lombjai dúsak, s hozzá még különféle repkényekkel úgy össze-vissza fonva és beernyőzve, hogy ott bizony nemcsak kugár, de akár bivalybíka is elrejtőzhetett volna. Magamnál is, inasomnál is egy-egy Coltféle 14 hüvelykes revolver volt az egyedüli fegyver, melly azonban bőségesen elég minden eshetőségre, ha jó karban tartva gyakorlott kéz vezeti. Az enyém jó karban volt, s a számos véle elejtett nagy vad bizonyítá gyakorlatilag, hogy vele bánni is tudok. Előhúztam a baloldalamon *) Cerous giganteus. Kaktuszfaj, melly gyakran 60 és több lábmagasságra nö e vidéken, s törzséből 35—tO láb hosszú gerendákat faragnak épülottetőkre. X—s. 16*