Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-01-20 / 02. szám

Néhány szó vadállományunk fenntartása érdekében. Országszerte átalános a panasz vadjaink mennyiségének folytonos apadása fölött; eltűnnek lassanként ama szép idők, mellyek annyi gyönyört és élvezetet hoztak, nem csekély haszonnal; ma már többnyire üres mezőket és vadtalan pagonyokat barangol be a szebb napokat visszasóhajtó vadász. Ha van is itt-ott kivétel, az vagy a természeti rendkívül kedvező körülményeknek, vagy — és többnyire — a vadászatkedvelő birtokos nemes szenvedélyének köszönhető. Mindenütt, hol a rendes viszonyok érvényre emelkednek, napról napra fogy a vad és a haladó idővel veszni fog menthotlenül. Ha meggondoljuk az okokat, mellyek e panaszt előidézők, megfosztván erdős hegyeink és völgyeinket egyik legszebb érdekétől, több felé találjuk fel azokat. Első és legfőbb alapoka vadállományunk pusztulásának : az átalános erdöirtás vagy ritkítás, mert nemcsak mennyiségileg fogynak erdeink, hanem — és ez a legfőbb — többnyire ritkábbak, silányabbak mint a múlt időkben. A nélkül, hogy ezen körülmény okainak bővebb fejtegetésébe ereszkedném : szabad legyen ezen körülményre, mint általán elismert tényre utalni. Már pedig tudva van, hogy minden nemesebb vad az erdők fogytával, főleg pedig ritkúltával mindinkább elhúzódik, fogy, pusztáiEzen szomorú tény pedig nagy részt az okszerűtlen ordőkozolésnek, vagy is inkább sokhelyt a rendszeres erdészeti kezelés teljes hiányának tulajdonítható. Tudva van továbbá az is, hogy hazánkban a nemzet nagyrc'szo született hajlamánál fogva vadászkodvelő, még a nép alsó rétegében is, — a lakosság számához aránylag igen sok a vadászatra jogosított, ugyanannyi a fel 110111 jogosított, de azt még is gyakorló és legtöbb kárt okozó parasztvadász. Ha mindéhez még hozzáteszsziikajclon sanyarú idők egyik következményét, hazai vadászati örvényünknek csak névleges fennállását és a gyakorlati életben épen nem alkalmazisát, a vadnak minden időben, az év minden szakában pusztítását: nem csodálkozhitunk azon, mi napról napra feltűnőbb és károsabb is, vadállományunk pusztulásán Már most tehát ezek után önkényt az a kérdés merül fel, mi módon lehetne e hajnak elejét vonnia míg nem késő, jóvá tenni a mit és a memyiro lehetséges? Mikép volna akadályozható, nehogy mi is odajussunk rövid időn, lova Európa népe és cultivált országai régebben jutottak, miszerint csak is vadaskertekben maradjon meg nemes vadjainkból mutatványúl ? Ez utóbbira ellenvetésül fel lehetne hozni, hogy a cultura és népesség szaporodtával úgyis oda fogunk jutn'okvetlen; azonban cz ellenvetésre megjegyzem : hogy sajnos, mi még a cultura a5011 fokától, a népesség ama nagy számától, melly azt szükségessé fogná tenni, táv>I vagyunk és mégis ennek daczára jelen körülményeink között vadaink teljes kipuztulása sokkal előbb be fog következni, mint más országokban történt és mint gonmlnók. Első és legfőbb segédeszköz tehát vadállományunk fenntartására csakis az okszerű erdökezclés, erdőfenntartás, vágási szabályozás st). lohet, s miután nagy birtokosaink minden érdeke az erdészet felkarolását kivánjs, óhajtjuk és reméljük, hogy az erdészettel együtt ápolásuk alá veondik pusztuló v.'dfonntartási erdeküket