Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-01-20 / 02. szám

27 is. Erdészeti és vadászati érdekek majd mindig összokapcsolvák, vajha az egyiknek felkarolása ápolná és tartaná fenn a másikat is. De másodszor «alkalmaztassák szigorúan hazai vadászati törvényünk, no legyen az csupán irott malaszt, mert mit használ a legjobb törvény foganatosítás nélkül '? E tekintetben reményünk országgyűlésünket követi, miszerint ft haza legfontosabb érdekei után, kiterjosztendi gondoskodását vadászati törvényünk megpiYÜasára. Es ha a sors egyiket sem engedné elérni, még csak egyetlen mentő eszközt tudnék vadjainkat a végpusztúlástól megóvni, mi véleményem szerint abban állna; minden olly vidéken, hol a nemes vad még ki nem pusztult, állítassanak és tartsanak fenn nagybirtokos uraink habár kisszerű és kevésbe kerülő vadaskerteket; — ott hol a vad még ki nem pusztáit, sokkal könnyebben és olcsóbban eszközölhető ez. mint ellenkező esetben; bizzák annak felállítását és fenntartását majdan rendes erdészetükre, bizonyára sokkal czélszerübb lesz ez még most, mig könnyen és olcsón eszközölhető, mint utóbb ha a kényszerűség magával hozandja, nagy áldozatokkal. Ezekben pontosúl össze szerény véleményem, és óhajtásom csak az marad, hogy annyi fontos életkérdéseink közepette árván maradt és pusztulásban levő vadászati ügyünkre is jutna egy kevés — országgyűlésünk és nagybirtokosaink hazafiúi figyelméből! _ Tóthi Szabó S. Az ozorai ménes feloszlatása. Feladatához képest több izhon emlékezett a Vadász és Versenylap az ozorai ménesről s ennek a hazai lótenyésztésre gyakorolt jótékony befolyásáról, — cz úttal pedig kénytelen o méltán nagy hírű ménesnek tettleg végbement feloszlásáról értesíteni olvasóit. E sorok irója a legélénkebb sajnálat érzetével fog o tudósításhoz, melly jelenti, hogy o ménes, mellynek 16 ott nevelt ivadékát több embernemzedék látta, s melly a tenyésztő 'szemének biztos ponttól szolgált, mert meg lehetett győződve , hogy az e forrásból merített tenyészanyag mindig jó, nemes cs kipróbált lcend, — hogy e forrás kiszáradt s többé nem létezik. Azon bizalmat, mellyet az ozorai ménes évek folyamán szerzett magának, semmi sem tanúsítá fényesebben, mint a] január 7-ki árverésen nyilvánult tömeges részvét. A kedvezőtlen idő daczára mintegy 500-an jelentek meg s az alább feljegyzett árak világos bizonyítékai a vevők jó véleményének. Cotswold négy fia 2905 forinton kelvén el, ha ezen ár első pillanatra magasnak tűnik is fel, teljesen igazolja azt e lovak tömör kifejlett alkata, vére, formái. S e tulajdonok közösek a többi eladott lóval is, mi azon meggyőződésre vezet, hogy mindenütt tehát Magyarországban is lehetséges czélszerü táplálással és ápolással olly alkatú, idegü és csontozató lovakat nevelni, minőket Angliában szoktunk látni. Az árverés eredményéről az alábbi jegyzék szól; méltányosság tekintetéből pedig nem hagyhatom emlitctlonül a ménes igazgatójának Cavaliero úrnak o téren szerzett érdemeit, mcllyokrül a jelen volt tenyésztők egyhangú elismeréssel nyilatkoztak. frton. D u k c 8ó. sz. m. ap. Sir Tatton any. Grey Dach ss megv.. Bernrieder L. úr 815. Cyclop 10c. fok. m. ap. P. Touchstone any. Emma „ . gr. Pejachovich L. 9(10 A g i o 3é. p. m. ap. Cotswold any. Robert-k. , . „ , gr. Pálffy János 790