Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-01-20 / 02. szám

25 bajba keveredni nem akar. A kézzelfogás aként történik, hogy a bebocsátott vessző segítségével kipuhatolván a lyuk melységét és terjedelmét, jobb karjával meztelenül hirtelen az odúba nyúl, s ökölbe zárt kezével a nyestet elérni iparkodik ;ha eléri jó, ha nem, úgy baltával kell a nyiláson tágítani, illetőleg a nyilas alsó széléből annyit levagdalni, hogy karjával az iir fenekére érhessen;míg azonban ez történik, vigyáznia kell arra is, hogy a nyest a néha több lábnyira is levagdalt nyiláson hirtelen ki ne szökjék, miért is a hálót folytonosan úgy kell az ür belsejére illeszteni, hogy a netán kiszökő nyest bele ütközzék. Azon perezben, mellyben a nyestet öklével megérezte, ugyanazt hirtelen fogással tarkón iparkodik markolni, s ha ez megtörtént, akkor valahára az övé. Gáspár gazda azt mondja, hogy derekát kifelé tartva, a tekercsbe font állatot néhányszor csak jól a fához kell vágni, mi közben dereka eltörik, s kezében azonral megérzi, hogy megszűnt élni. Egyetlen fogás sem történik azonban a nélkül, hogy a nyest jól össze ne marja kezét, egyik vagy másik ujjába ne harapjon, vagy éles karmait tenyerébe ne vésse; csak egy nyestre emlékszik a sok közt, melly nem harapott s nem karmolt, de ez is tán az éhségtől, vagy mert valami baja lehetett, félig alélt állapotban lévő vén állat volt, mellynek fogai már egészen elvásottak, szíré pedig elkopott; nem is volt benne — úgymond —• köszönet, mert a zsidó mit sem akart érte adni. Az ember azt vélné, hogy egy-egy illyen fáradságos, és a szó teljes értelmében véres műtét utin, melly néha nagyon komoly szint ölt, Gáspárnak nyestfogási szenvedélye alább -izáll, mert megjegyzendő, hogy illyes kirándulásoknak rendkívül fárasztó sőt veszélyes voltát maga is őszintén bevallá, s nem dicsekedve, hanem inkább panaszosan mutattajobb kezét, melly csúful megbénított állapotában arról tanúskodott, hogy a nyestik sem adták ide amúgy könnyedén bőrüket, hanem hogy az eltorzított kéz tulajdonosa, ezen engedelmes tagjával igen kegyetlenül bánt, és saját szenvedélyeért keservesen meglakoltatta. Mutató ujján a körömnek semmi nyoma többé, ezt a nyestek időfdytán lemarták; az egész újj pedig idomtalan csont s ínforradásokkal vau tele, úgy fogy ráismerni is alig lehet, közép ujjának mozgató izma pedig harapás következtéfon átszakíttatván, egészen megmerevült, s az egész kézen a sok forradásoknak és hsgedésnek száma sincsen; s meglévén győződve, hogy a sportszenvedélynek illy vétanúja nem sok találkozik, szerettem volna azt mutatványkép lerajzolni, mint lerazolták annak idejében egy valaki tenyerét, s azt zsebkendője gyanánt mutatták be;de felhagytam e gondolattal, mert e lapok szerkesztőjének amúgy is sok gondját, mé; képmetszetéssel is szaporítani nem akartam. Ennyi baj dacára azonban Gáspár mégis körülbelül harmincz év óta folyton űzi a nyesteket, s e: idő alatt legalább is másfél száz darabot — a jelenvoltak állítása szerint évenkíntegyremásra öt-hat darabot hozott haza. Es özek utáni jártában szenvedélye nem egyszer sodorta öt olly válságos helyzetbe, hogy még élete is veszélyben forgott. Neányat e sajátszerű kalandokból, minőkkel egy-egy vadászember nem egykönnyti dicsekedhetik, nem véltem feleslegesnek feljegyezni Folytatása következik.)