Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-05-10 / 13. szám

208 A túlnehéz nyergeknél a most felsorolt hiányok mind megvannak, anélkül hogy mellettük csak egyetlen egy kedvező körülmény is felmutatható volna. Megkisértendem tehát a „boldog közép utat" vagyis azon mídot megmutatni, melly szerint a nyergek sem túlnchozek, sem pedig fölötte könnyük ne logyenek. A tartós nyereg egyszersmind igen könnyű nem lehet. Középszerű testalkatú férfiú számára 11 fonton alól tartós nyerget készíteni lehetlen. 7—

(J —10 fontos nycrgoknél a tartósság mindig a kiilszínnok van feláldozva. A lovas kényelmére az ülésnek elég szélesnek és hosszúnak kell lenni, már pedig ezt csakis 10—11 fontos nyergeknél lehet elérni vadász és másféle czélokra való nyergek még nehezebbek szoktak lenni. Kisebb lóra mindenesetre kisebb és könnyebb nyereg is kell. Mindezekből kitűnik, hogy a nyergek súlya a különféle használat, továbbá a lovas és paripája alakjához mérve 9—13 font közt változik. Rendkívüli könnyű vagy nehéz nyergek csak is rendkívüli használatra alkalmaztassanak, de akkor is, mennyire csak lehet, a jó és czélszcrü nyereg kellékei megtartassanak. A divat a súlyt mindig lejebb szállitja; mindamellett nem árt, ha a lovasok a fenn elősorolt elveket szem előtt tartják. 4. A nyereg oldalai. — A nyereg e része nem sok figyelmet igényel; főkollé. kiik csak abban áll, hogy a lovas lábainak hosszához mérve legyenek, miért is a rövid ülésü nyergen az oldalak mindenesetre máskép alkalmazandók mint a hosszú katona nyergeknél. Az oldalak térdtekercsekkel vagy pedig ezek nélkül készülnek, mi szintén inkább a divat mint a czélszerüség tárgya. 5. A nyeregpárna a lóra nézve igen fontos alkatrész, mort ettől függ: valljon a nyereg a ló hátához illik-e vagy sem. A szabályszerűen készült nyeregfából és párnából csakis jó nyereg kerülhet; leginkább arra kell ügyelni, hogy a ló hátát ne szoritsa és mindenütt egyformán kitömve csomókat no képozzen; előre csúsznia sem szabad, mi azonban a hevedereknél fog újra megcmlittetni. A nyeregpárna főczélja leginkább az : hogy a nyeregfa a lóhátat no érje. Többnyire gyapjúval, ló- vagy szarvasszőrrel kitömött juhbörből készül, és gyapotszövettel — a melegebb éghajlatok alatt vászonnal, vcrsonynyergeknél podig selyemmel van behúzva. Legnehezebb a párnáknak eredeti puhaságát fenntartani. Mihelyt az átizzadt párnákat tüstént nem szárogatjuk és szellőztetjük, nemsokára megkeményednek és a lóhátát feltörik. E czelból többféle kísérletek tétettek, de a siker mindig és nagyon kétes maradt. 1842-beú Shiploy erre csövekot és csapokat inditványozott, utóbb a párnát faszögekkel a nyereghez szorították, mcllyekot egy rugótollal egyszerre ki lehetett venni ; 1863-ban Banton ehhez hasonló módot ajánlott, csak hogy a szegek helyett csavarokat kivánt alkalmaztatni. En a párna egy részét kikészített juhbőrrel húzattam be, mi igen czélszerünek mutatkozott. Az egyenetlen kitöme's ellen legjobb és leginkább alkalmazott óvszer a nyeregteritö, melly egyúttal a nyereg előre csúszását is megakadályozza. Az (angol) lovasságnál általánosan alkalmaztatnak és „numnah" név alatt ismeretesek; nemezből készíttetnek, mi e czélra igen alkalmas, noha mások kersoyt, posztót, vásznat, sat használnak. A nyeregteritő felszijja a ló izzadságát, és a párna m egkemenyedését