Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-04-30 / 12. szám

184 inász, körmei kopogását a kérgen már meszeiről meghallja a hozzá szokott fill; s a mi legkülönösebb, ha a fát elhagyja a kugár, ép ugy mint a jaguár, fejjel lefelé és sokszor villám sebességgel fut. Fákon legjobban szeret egyenes vizirányosan kifelé nyúló ágakra lapulva tartózkodni, illy helyeket lesül basznál a netán alatta elvonuló szarvasokra és egyéb állatokra, különösen források szomszédságában, vagy vizgödrük mellett — száraz évszakban. A szomjas állatok, nem is sejtve a veszélyt, bizalommal közelítenek a vizbez, mikor aztán a kedvező pillanatot kiszemelve, villámként csap le a gallyak közül, s éles körmeit áldozata nyakába és vállaiba temeti Viadal illyenkor ritkán fejlődik, mert a megrémült állat, mire tájékozhatná magát, már összemarczangoltan vérében fetreng. Legkülönösebb bogy a kugár öldöklési ösztöne olly kimerithetlcn, miként néha egész csapat őzet, borját, vagy majmot balomra öldös, noha éhsége enyhítésére néhány font hússal is beérné. Tudok esetet, hogy egyetlen kugár egy reggel öt csikót ölt megegy másik nyolez tehenet és borját, s egyet rajta értünk: a mint négy még meleg antilope közt lakmározott. Az is különös, hogy egyszerre leölt állatjait nagyobb távolságról is összehordja egy halomra, mindegyikből eszik valamicskét; aztán falovéllcl, gazzal vagy földdel betakarja, s közelében marad mindaddig, mig a hue Ízlelhető, s védelmezi prédáját minden netán berontó hívatlan vendég ellen; aztán elássa a hullákat, ott hagyja, s elvándorol néha messze földre és újból kezdi öldöklését uj téren. Eszerint látszik hogy ezen szörnyeteg a vérengzést inkább ösztönből mint szükségből gyakorolja. A kugárról nem lehetne épen mondani, hogy termetére nézve szép állat, sőt ellenkezőleg alkotása igen szabálytalan s körvonalai aránytalanok. Háta ugyanis rendkívül hosszú és közepén horpadt, farka pedig nem vékonyodik szabályosan, hanem mindvégig csaknem egyforma vastagságú, minden hegy vagy bojt nélkül, mintha csak valaki készakarva vágta volna el hegyét. Lábai erősek és rövidek s noha nem lehetne mondani hogy otrombák és idomtalanok, de még sincs meg azon szép formájuk, melly a macskafajt olly kiválólag jellemzi. Az újvilágban ezen állat lévén némileg képviselője az oroszlánynak, be kell vallani hogy az állatkirályhoz csak kevésben hasonlit, hacsak a szin azonossága nem emeli ezen megtiszteltetésre. Mértékre is a kugár legfelyebb 7 láb hosszú orrától farka végéig, melly hosszúságból rendesen egy harmad a farkra esik. Saját rokonait, a nagy macskákat kivéve — csak egyetlen egy állat létezik az egész Amerikai continensen, mellyel a kugár csak kivételesen és igen ritkán képes megbirkózni. Ezen állat egy kicsi, tehetetlen teremtés, az amerikai sün (Hystrix canadensis). Eddigelé nem jött még tudomásra olly eset, hogy ezen állatkát sikerült volna megölni a kugárnak ; mig számos olly eset van már bebizonyítva, midőn ezen állatka ölte meg viadalban a kugárt. Ezen sül tövisei ugyanis horog alakúak, s ha az ellenség testébe ragadnak, a kugár mozgása által belebb és belebb hatnak a testbe, mig végre a beleket átfúrják s az állat vesztét okozzák. Hogy a sül tetszése szerint képes volna kiszórni töviseit az ellenségre — mint sok vadász és utazó tudós állitja — az természetesen nem áll, de nem is szükséges — ha tudjuk, hogy a tövisek könnyen kiesnek ha valami akadállyal jönnek érintkezésbe, s ha tudjuk azt is, hogy illy ho rogalaku tövis, ha testbe fúródik, a test mozgása által belebb és belebb hatol magá-