Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-04-30 / 12. szám

185 tói. — Gyakran lehet találni Amerikában kugárt halva, mellynek nyakában, czomb­jában, nyelvében, s pofájában is illy befúródott tövisek láthatók, s e sorok irója is látott kettőt igy agyontüzdelve süntövisekkel, melly tövisek közül egypár a belet is átfúrta. Egyátalán azon vélemény uralkodik, hogy a kugár gyáva állat, sőt néhány Európai természettudós azt is állította, hogy a kugár embert megtámadni nem mer. Saját tapasztalásom e vélemény mellett szól, mert az általam elejtett bárom kugár mindegyike megtámadhatott volna, mint a szives olvasó elbeszélésemből látni fogja; azonban inkább oda adta életét. Egyébiránt egyes élmény és tapasztalás koránt sem állitható fel átalános tényül; mert számtalan hitelt érdemlő eset van feljegyezve, midőn a kugár nem csak védelmezte magát", de sőt minden kihívás nélkül támadott is embereket. Uly eset korábban az amerikai pionerek történetében elég fordul elö s legújabban a californiai aranyásók szintén elég példát tudnak, sőt kétségen kivüli tény az is, hogy Peruban, Braziliában és Bolíviában az Andesek lábain már egész telepitvényeket kipusztítottak a kugárok. Azt is állítják, bogy a kugár sokkal inkább fél a kutyától mint az embertől, Kutya előtt ha menekülhet igen messze megy, mig ember előtt felfut a legközelebbi fára. Egyébiránt én azon meggyőződésben vagyok, hogy a kutyától csak azért fél, mert tudja hogy nyomában fegyveres ember van, tudja ösztönszerűleg hogy egy nyomorult eb —• mellyet ö egy tenyerével szétmorzsolhat — nem bátorkodnék őt megugatni, hacsak mögötte nem állna a rémséges ellenség — az ember, még rém­ségesebb fegyverével a golyóval. Mert annyi bizonyos, bogy ha a csaholó ebek va­lamellyike közel jut a kugárhoz, ezt egyetlen tenyere markolásával ugy a földre nyújtóztatja, hogy aznap legalább az ugatással felhagyni kénytelen. IIa szorul a kapcza s üldözői nyomában vannak, a kugár (melly mellesleg mondva a futásban nem igen kitartó) rendesen nagy fára menekül, s a fa valamely­lyik villája közé lapul, olly helyzetben, hogy az ellenséget szemmel tarthassa s teste védve legyen. Mihelyt észreveszi, hogy tartózkodása, felfedeztetett, derekát felemeli Szőrét felborzolja, szemeit villogtatja, füleit előre hegyezi s hangosan priisszög, kur­rog cs fúj. Uly demonstrátiónak rendesen puskadurranás vot véget, minek követ­keztében a kugár földre zuhan, halva, vagy — mi többször az eset — megsebesitve­Utóbbi esetben igen gyakran támad kétségbeesett viadal közte és a felingerelt ebek közt, melly utóbbiak illy kaland nyomait rendesen egész további életük folytán ér­zékenyen viselik, ha átalában olly szerencsések, hogy a csatából elevenen bonta kozhatnak ki. Végül megjegyzem, hogy a kugár ordítása és visítása, miről leginkább angol sportsmanek olly sok csodálatost irtak, merőben képzelödés és mese. A kugár se nem ordit so som visit, organismusánál fogva ezt nem is teheti. A kugár betűszerinti ér­telemben macska s a macskák egyik legkifejlettebb faja lévén: csak prüsszög, fúj, és kurrog, a mint erről mindenki könnyen meggyőzödhetik, ha pár évig olly helye­ken tartózkodik, utazik és vadász, hol kugárok élnek. Ennyit szükségesnek tartván elmondani ezen felette érdekes magas állású ra gadozó természettörténetéből, szabad legyen most röviden elbeszélnem, minő körül

Next

/
Thumbnails
Contents