Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-03-30 / 09. szám

135 • csak nem szerfölött erös állat, előbb utóbb föléje kerekedem s összekötözöm négy lábát, vagy pedig vasvillámmal, mellyet folyvást botként használok, loszúrom, a mint ezzel is kellett tennem." „Igazán mondom, a zerge eképoni legyőzése meglehetős erőfeszítésbe kerül; ügyesség magában nem elég illy állatot négy körméről lekapni. Elbántam én már tinóval, csikóval; de állíthatom, hogy a kétéves tinót, csikót könnyebb megfékezni a közönséges nagyságú zergénél. Ha négy lábát már összefogtam, egyiket ki-kikapja markaimból a ollyat rugaszkodik rajta, mintha mind a négyet használhatná; illyenkor, ha feje esetleg a surlólejtő felé fordúlt, 5—10 ölnyire is levonezol magával, mig sikorííl valamelly kiálló szikla hegyébe szabad kezemmel, vállammal vagy egyéb tostrésszel kapaszkodnom. Azonban a lekapás magában véve bármelly erös, kipihent embertől kitolnék, de ozt még egyéb fáradsággal összekötött műtét előzi meg. Például, látod-e a súrlók megindulását; váljon mi magasan lehetnek innen?" „Mintegy ezer lábnyira." „Na azt én ugyan nem értem, hanem ha innen egyenes úton futhatnék fel oda, még csak megjárná; de a mint mondám, amarra kell kerülnöm, mert az egyenes vonalt elállják a sziklák s o kanyarulat még mintegy feloútját teszi a mondott távolságnak. Igy azután, ha zergékot pillantok meg a sziklákon s űzőbe akarom venni, a feladat mihamarabb a súrló szájába felszaladni; mert tudod uram, hogy a zergék se nem rákok, som pedig nagy vitézek. Belátod tehát, hogy e czélra jó láb, jó tüdő kell; mondhatom felszaladtam már többször s odaérve kimerülten vetém magam a a surló közepére, és csak órahosszú hasztalan leskolődés után vevém észre a kutya hallgatásán, hogy a zergék már előttem illantak el a sziklakörről. Illyenkor meghányám magamban, mint esik még is a többszöri siker ? s azon eredményre jutottam együgyű gondolkozásomban, hogy igy kell lennie: mig én a körúton szaladok, mialatt kuvaszaim a zergékot már megugatják, ezek észreveszik a kutyák nem közeledhetését, ezért és talán a rosz idő miatt nem igyekeznek azonnal felfelé, haboznak — s ez alatt nekom sikerül a súrlókhoz felérni. M—ch—S. Angol sportélet. i. Az angol sportéletnek, mollyröl a tél eleje óta hallgattunk, egyes részleteit most a tél végén egy vadászlapi czikkben összefoglalni ép olly kísérlet volna, mint a Duna árját a Rákos medrébe szorítani akarni; mert — mellőzve az angol sport százféle nemének legnagyobb részét is, s csak röviden sem említve a horgászat és halászat, a yachtozás és evezés, a cricket és tekézés és athletai gyakorlatok, az agarászat és lövádászat stb. körében történtokot, mellyckröl a sportlapok a n g 1 i n g és fishing, yachting és rowing, cricket, football és athletic sports, coursing és shooting stb. rovatai millió meg millió betűt közöltek: maga az angol sport két főtárgya a falkás vadászat és a lóversenyzés eseményeinek vázlata nem lapokat, hanem vastag kötetet venne igénybe, még úgy is, ha csupán a „good runs" leírására akarnánk szorítkozni. Mint is ne ? Angliában e télen 3 szarvas-kopófalka, 101 rókakopófalka, 23 nyúlkopófalka, Skótcziában 8 róka- és 3 nyúl-, Ir-