Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-03-20 / 08. szám

120 A nyomozó azonban folyvást keresni látszott, le-lehajolt a bokrok aljára, vagy sólyomszemeit lehető szólesre nyitá ki. Vájjon mit kutathat? Mindnyájan hozzá közeledtünk, de hasztalan szemlélődtünk azon irányban a mellybe mutatott, mert a legelésző és mozdulatlan zsiráfok annyira hasonlítottak meghámzott fatörzsekhez, hogy a leggyakorlottabb szem is alig tudta a bokrok közt megkülönböztetni. De a bushman szemét nem lehet megcsalni, s mi az általa kijelölt tájon, hosszas vizsgálódás után végre csakugyan felfedeztük az óhajtott vadat. „Ott vannak — kiáltók — zsiráfok, valósággal zsiráfok; és most hajrá!" —• S lőfegyvereinkkel kezünkben lovainkat sarkantyúba vettük. Mielőtt azonban a futamot leirnók, jó lesz némi képét adnunk a talajnak, mellyen lovagoltunk. Nem állt ugyan sövény, árok, patak vagy dőlt fa útunkban, de volt bőven egyéb akadály, bogy a lovaglást élvezetessé tegye. Voltak mesterségesen készített jól elfödött gödrök, benn hegyes karókkal, mollyekben mintegy kelepczében fogják a vadat a kaffirok ; voltak hatalmas vakandturások, hangyász medvék, tövises disznók és homoki evetek mély vaczkai; mig a többnyire igen szúrós és ragaszkodó természetű sürü csalitok tüskéi nagyon akadályozták a lovaglást. Azonban csak baladtunk, kalapjainkat jól fejünkbe nyomva, s majd tüskéken csörtetve át, majd az útban álló fákat kerülgetve, vagy a lecsüggö gallyakat a nyeregkápáig lehajlással kerülve ki. A lovak, mellyeknek épen úgy kijutott, mint gazdáiknak, erősen búzták a zablát, és eb módjára követték a vad nyomát, haladtak a bokrok közt, alig engedve időt a lovasnak, hogy az ág alatt megbukjék s elkerülje a veszélyt, hogy fejét be- vagy karját eltörje. A tett intézkedéshez képest a fiatal Hartly kivált a sorból, do nem sokára ismét beértük, midőn egy bukásból tápászkodott fel. 0 azonban magával nem törődve, csak minket sürgetett sietésre, hogy a zsiráfokat ol ne veszítsük. Nemsokára reám is került a bukás sora, de hát Afrikában ehez hozzá kell szokni s jó lovam segítségével rövid időn ismét elől jártam. De a zsiráfok nem voltak többé láthatók. Tőlünk telhetőleg nyargaltunk azon pont felé, hol eltűntek, s én voltam olly szerencsés, hogy egy hirtelen fordulónál megpillanthattam őket, mire azonnal útjokat vágni indúltam, mig társaim egyenesen követték nyomukat. E mozdulattal húsz yardnyi közelségre jutottam a vadhozTudván, hogy lovamból fogy a szusz, éreztem, hogy most vagy soha sem nyílik többé kedvező esély s épen lovamat csendesítém, hogy egy szép tehénre lőhessek, midőn az estéből feltápászkodott fiatal Hartly mellettem elszágúldva, kiterelt a nyájból egy tehenet és ennek üldözésében tova tíint. Ez újra megzavarta lovamat, de ugyanazon pillanatban egy telién bornyastól kivált a falkából, s én ezt odahagyva, a tehenet vettem űzőbe, melly messze vitt el egy sürü fás vidéken. Kétszer forgott fejem erős faágak miatt veszélyben, de szerencsére fejem csontja volt az crösebb, s a különben is reves ág tört el. Több ízben alig menekülhettem a bukás ismétlésétől, mert lovam hol térdig esett egy egy gödörbe, hol pedig a bokrok közt rejlő hullott fákban botlott meg. Néhány mértföldnyi illy munka után ló és vad egyaránt kifáradván, a zsiráf egy olly sürü csalitba vitt, hol lovam minden erőfeszítés daczára sem