Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-03-20 / 08. szám

117 Bronykán' voltunk, hol a több helyünnen összefutó patakok annyira kiáradtak, hogy csak bizonyos veszedelemmel szemközt, de mégis szerencsésen sikerült áthajtatni; innen alig fel órai haladás után a Borzsa partjához értünk, de az átkelés ezen már lehetlen volt s igy szánkáinkat hátrahagyva, és keskeny ösvényeken a Bronykától Dolhának keleti irányban tekvö Dubovecz magaslatot megmászva, kerültük meg a vizet. Midőn a tetőre értünk, az eső szűnni kezdett s a felhők közül visszatekintő nap épen nyugvóra szállt. Szemközt a méltóságos Szinyák begy csúcsán arany koronát képeztek a sugarak, alant a völgyben a Borzsa hömpölygött előttünk síkságot képező víztükrével; jobbra a magasan felnyúló Rakaszi és nagy Rákóczi koszorús hegylánczolat most felhővel burkoltan; körülöttünk csend s mindez együttvéve ismét olly megragadó szépnek tünt fel, hogy alig bírtam megválni e látványtól; feledve lön minden kiállott viszontagság s csupán azon mogorva kihivó pofa, s azon élénken villogó szemforgatás maradt emlékemben, mellyel a nemes vad a patak mentén megpillantott szerencsés vadászra meredett. Szenkószky Rezső. Csehországi vadászatok. Téli vadászataink végöket érték, s hosszas pihenés áll előttünk, míg fegyvereink újra durroghatnak, és újra fürge vadászéletot élhetünk. A márcziusi rövid félbeszakítás, midőn a várvavárt hosszú csörüoknck kell az élet egyhangúságát félbeszakítni, nem egy reményt a legkellemetlenebb módon híusítva meg: nálunk Csehországban nem igen jöhet tekintetbe, miután csak kevés vidékünk szokott szép szánni szalonkák tavaszi látogatásában részesülni. Ha nem is volna itt minden vadászat hasznos vadra febr. 1-től kezdve az uj vadászati törvény által eltiltva, valódi lővadász magátúl is megszűnt volna vadászni, miután a nyulak az enyhe idő kora beálltával januárban már párosodni kezdtek, s e szőrmés eképen maga magát tilalom alá vette. Természetesen ide nem számíthatom a nagyszámú koczapuskásokat és vadorzókat, miután e fajzat sem természeti, sem emberi törvényt nem tisztel, folyvást garázdálkodik, és fájdalom, többnyire büntetlenül. Tán koronaországunk jelen politikai állapotában kevés idejök van a hatóságoknak a vadászati viszonyokra figyelmet forditani és arra ügyelni, hogy az uj törvény ne csak a bir. törvénylapban álljon. A mult évet a jó vadászévek közé sorozhatjuk. A kedvezőtlen idő daczára sokat vadásztunk és sokat lőttünk, s ha itt-ott nem lett is egyes vadászatoknak várt kedvező eredménye, ennek oka nem a vad hiánya, hanem többnyire kedvezőtlen idő volt, melly sok szép vadászatot hiúsított meg. E sorok irója nem emlékszik évre, melly ben az időjárás olly gyors változásoknak lett volna alávetve, mint a tavali. Eső, hó, szélvész és zivatar minden vadászást tönkre tettek, de egyszersmind azon jó következéssel jártak együtt, hogy gazdagon maradt nyúl és fogolyivadék a jövö idényre és jogosan örülhetünk a bekövetkezendő vadászatoknak, ha elemi események számításainkat meg nem hiúsítják. Ha az idö roszabb nem lesz, mind eddig volt, úgy az első nyúlfajzat szerencsésen menekülhet, miután a nyúl Csehországban már január elején bakzott, és itt-ott már lehetnek nyúlfiak, — ^^