Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-10 / 34. szám

542 Sam a büntető törvényszék előtt is számtalanszor fordult meg, verekedés, vadorzás, a rendörséggel veszekedés s egyéb kihágások vádjai alatt. Házassága első éveire kevés illy birói levél esett, később azonban mindinkább szaporodott ezeknek száma, az utolsó épen három nap előtt kelt. Világos, hogy Sam kövér koncz volt mint alperes bármelly ügyvéd kezeiben s kitűnt az is, hogy nem fizetési képtelenség, hanem inkább a pénzügy körüli tökéletes gondatlanság volt a számtalan idéztetés oka; —• az utóbbi időkben azonban ezen elhanyagolt pénzügyek annyira összebonyolódtak, hogy Sam itt már csak névleges birtokos — valósággal pedig Capt. Morris zsebében volt. A nyaralóból távozván, a bokor- és csalitrengetegben bolyongtam s egyszerre egy kis térre bukkantam, mely valóságos oáz gyanánt vált ki a sivatagból. Csinos és nagy gonddal ápolt kis kertecske volt ez, mellyben a zöld vetemények és tömött tarka virágágyak merő ellentétet képeztek a környező gyommal. Egy öreg ember kapálgatott a kertben s mellette egy úrnő és egy talán tiz éves fiúcska állott. A büszke te. kintetü szép nőben könnyű volt felismernem a ház asszonyát; azon üres bámész tekintet pedig, mellyel a fiú reám meredt, szavaknál világosabban mondá, hogy ez hülye fia. A nő hosszan és fürkészőleg mért végig, midőn magamat bemutatva bo. csánatot kértem az alkalmatlanságért. Mondám, hogy West úrra várakozva, időtöltés végett a kertbejöttem sétálni. „Ashbyban, az istállókat kivéve, ugy hiszem kevés a látnivaló;" mondá ö keserű gúnnyal. „On férjem barátja nemde s alkalmasint lódologban jött ?" kérdé; a kezemben lévő lovagostorra tekintve. „Úgy van, felelém, Morgan Rattlert, mellyröl már annyit hallottam, ohajtám látni s West úr szives meghívása folytán a mai szép napot felhasználtam az átjövetelre." Viselete irántam udvarias volt, de hideg; nem csoda. Gondolám mennyire kell gyűlölnie e nőnek a ló nevét is és mindent mi ezzel kapcsolatban áll. Felkért azonban, mennék a házba és várnám be ott West urat; s kezénél fogva a fiút, előre ment. A szegény hülye félve pillantott rám az idegenre, később nagy kíváncsisággal nézdelte ezüst markolatú ostoromat. Kis rábeszélés után kezébe adtam az ostort: örömsugár ragyogott fel arczán midőn az áhított kincset anyjának mutogatta, mi bennem azon észrevételt kelté, hogy a lélek homályában lappang még némi értelmi szikra, s hogy a tiú még kigyógyulhat. E megjegyzésem végtelen jól esett az anya szivének s ezen esetleges szavakkal sokkal jobban megnyertem őt, mintsem ezt bármily körmönfont udvariassággal vagy tányérnyaló hizelgéssel tehettem volna. (Folytatása következik.) A királyfai falka. A királyfai (Königshaideni) falka mestere berezeg Taxis Egon sokkal ismertebb első rendű sportsman, hogysem dicséretére szavakat kellene vesztegetnünk. Mindent a legpontosabban s legnagyobb buzgalommal elkövet, hogy a vadászoknak jó sportot nyújthasson, mi eddig teljesen sikerült is. Az újan alapított vadászat a Duna jobb partján sok nehézségbe ütközött s midőn végre kitűnt, hogy ott semmire sem lehetne menni, a bal partra tétetett át, hol kedvező sikernek örvend. A berezeg