Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-10 / 34. szám

543 Királyfa nemes tulajdonosához fordult, kinél a legszívélyesebb fogadtatásra s kérelme előadása után e válaszra talált: „Herczegem! imitt átérés az épületek; ez utóbbiakat töltsd meg vadászlovaiddal és falkáiddal, a téren pedig tetszésed szerint vadássz! Three cheers for the noble Lord ! Az épületek egy részében most harminez és néhány vadászié áll a falkár és két ostorász számára; más részében pedig ötven pár kópéból álló jeles falka tanyáz. Egy más épületben ismét kibérelhető s legjobb karban lévő vadászlovak állanak, Schawel úr tulajdonai, kivel a kibérlés iránt a találkozókon lehet értekezni. Első heti vadászatunknak im itt közlöm rövid kivonatát azon megjegyzéssel, hogy idegen létemre nem tudom megneve zni a különféfe falukat, mellyeknek határain futamaink keresztül vittek. Hétfőn november 26-án tartottuk az első vadászatot az újvilági pusztán, hova kis de válogatott társaság jelent meg. A két órakor kibocsátott szarvasnak nem volt vágtatni kedve s bár húsz percznyi időelőnyt nyert, a kutyák még is kevesebb mint hat perez alatt beérték és lefogták. Az első nap tehát igen bágyadtan — de annál fényesebben végződött a második. Kedden nov. 27-én déli 12 órakor bocsátottak el egy hatalmas agancsárt, melly a rekeszből egyetlen szökéssel kiugorván, hátra sem nézett többé, s szélsebesen száguldva árkon bokron át, 1 óra és 30 perczig tartó futam után megállította a falka, melynek körmei közül azonban megmentetett s Réta helységben szekérre tétetvén, Köpcsénybe küldetett, hogy a következő napok egyikén uj vadászat tárgyául szolgáljon. Csütörtökön nov. 29-én Királyfa alatt Jánosházán 12V<2 órakor volt a találkozó egy olly ködös napon, melly a legnagyobb vigyázatot tette szükségessé. Elbocsátván a szarvast, ez eleinte körben forgoifc körülünk, de aztán egyenes gyors irammal ment a Fekete viz felé, keresztül hatolt rajta s a kutyák teli hanggal utána. A Fekete viz azonban útját szegte a mezőnynek néhány perezre, míg végre néhányan elszánták magukat neki ugratni, mások pedig jobb helyet kerestek az átjuthatásra s ezzel a vadászatot több mint húsz perezre elvesztették; ezenkívül a köd is igen sürü lévén, csak is a puszta szerencsének köszönhették, hogy útba igazodtak egy gyalogos ember segítségével, ki esetleg hallotta a falka teli hangját. A szarvas ezalatt megváltoztatta irányát, visszafordúlt s újra átment a Feketevizen, még pedig olly helyen, hol a lovasok nem követhették s így nagy kerülőt csinálva, keményen kellett lovagolniok, hogy a falkát beérhessék. Alig érték be s a szarvas harmadszor ment át a vizén, — a falkár és az első ostorász, hogy a falkát el ne veszítse, kénytelen volt a rosz helynek neki hajtani, bele is fordúlt mindakettő a barna iszapba s mire újra nyeregbe kaphattak, a kutyák már messze elöl valának, de azért még is beérték ezeket a vaspályatöltésen túl Diószeg fölött, hol a kopók átsudamlottak volt a szimaton. A falkár itt kürtjébe fújt s hozzá és az ostorászhoz még két más úrlovas csatlakozott. A szimatra vezetett falka nyílsebesen ment ezután tovább s a négy lovasból álló mezőny jó tiz mértföldet vágtatott a legszebb gyepes vadásztéren és telisded teli vizes árkokon át, mig az elfogott szarvast Gurab helységhez közel beérhette. E futam kezdettől végig egy óra ötven perczig tartott s mi több mint húsz mértföldet hagytunk magunk mögött.