Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866
1866-02-20 / 5. szám
7 1 Irama azonban sokkal gyorsabb volt, mintsem sokáig tarthatott volna s mielőtt a patakhoz ért volna, melly a völgyet átszelé, Wag nem messze volt már tőle. Fejét lehajtva, nyelvét hosszan kilógatva s szemeit vadul forgatva, ugrott a patakba egy olly helyen, hol az szélesen keringő posványnyá tágult ki s ott lemerült, úgy hogy csak feje látszott ki a vizböl. De hová lett Wag barátunk ? Követte-e nyomban a szarvast ? Nem ; távcsöveinkkel néhány pillanatig nem birtuk föltalálni, mig végre mintegy 100 yardnyira fentebb láttuk a folyamon átgázolni egy helyütt, hol sekélyes pontra talált — s egyszerre a túlsó parton jelenvén meg, a vadat másodízben is megállitá. A mint ez újra szemközt látta ellenét, csülökre kapott s lerázván csuhájáról a vizet, egy két pillanatra megállt, mérgesen nézett az ebre s aztán, mikor nem birta már tovább tűrni, agancsait előre feszítette s dühösen gázolt át a patakon, hogy ellenségét keresztül döfje. Csakhogy könnyebb volt ezt akarni, mint megtenni, mert az öreg Wag semmi különös vágyat se látszott érezni azon kísérletre, mikép szúratik az éles agancsok hegyére s hogyan dobatik 10—15 lábnyira fel a levegőbe, teljesen azon közmondással tartott, „hogy a ki ma küzd és megszalad, az holnap is fog élni és küzdhetni", s bölcs visszavonulásra szánta magát. A szarvas látva, hogy támadó szándéka meghiusúlt, ismét a folyamba ment s térdig a vizben állva nézett a kutya után, melly újra elfoglalta helyét a partszélen. Landseer festménye: „A szarvas a gázlónál"; valóságban állott előttem. Nemes állatnak látszott, s bár iparkodtunk rajta, hogy megkaphassuk agancsai és húsa végeit, mégsem állhatta meg az ember, hogy sajnálkozva ne nézze* mint esik nem sokára áldozatúl zord sorsának. Párszor szügyébe vágta még fejét' mintha fel akarná öklelni a kutyát, de úgy látszott, belátta, hogy hiába köt belé, abba hagyta s más tervet gondolt a menekülésre. A mocsár, mcllynek felső végén a szarvas állt, alsó végefelé egész kis tóvá tágult ki, úgy hogy ha a szarvas azt úszva elérheti, közte s az eb közt jókora távolság támad s ha a túlpartra vergődik, jó előre juthat, mig a kutya utóiérheti. Azon nyilván való szándékkal, hogy e futásra szánt tervet végrehajtsa, beugrott a szarvas a mély vizbe s a mocsár alsó vége felé úszott. Wag erre nem volt elkészülve, és szintén lefelé ügetett a part mentében, mig csak nyakrafőre közelebb nem ért, akkor a vizbe gázolt s körülkanyarodva szemközt úszott a szarvasnak. Harmadízben csalódva menekülési reményében, iigy látszott, felhagy tervével, s körülkanyarodva visszaúszott az előbbi sekélyes vizbe, hol talpra állhatott. Wag szerette a vizet s 'minden reggel megszokott fördeni a patakban — most attól tartott, hogy a szarvas ismét valami fortélyt próbál ellene, nem ment vissza tehát a partra, hanem azzal mulatott, hogy körül-körülúszta a szarvast, de folyást vigyázott arra, hogy mindig a mély vizben maradjon s így a szarvas nem öklelhette fel. Épen a mint a szarvasra pillantottunk, füleit hegyezte ez s a rémület látható jeleivel tekintgetett körül; nem csoda, mert Mackenzie John épen most mászott fel a folyam partjára, a szarvas fölé. Habár szemei elöl el volt is takarva, a szarvas bizonyára megneszelte a közeledőt s két három ugrással lefelé szökve a vízmentében, aost már életre halálra úszott, midőn a szivébe lőtt golyó egyszerre véget veteti.
