Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-02-10 / 4. szám

57 ányzott a reggelinél, gróf Kinsky kiosztá a napi parancsot, melly vadászatra hitt fel. Alig valánk a kastélytól egy óra távolnyira, ott terült el előttünk a vagy két ezer holdat magában foglaló vadaskert, mellyet jelenlegi birtokosa nagyobb részt maga keríttetett be. Az ide vezető út egy tanyán vág keresztül és több csenderes mellett visz el, mellyek azonban ez évben nem bővelkedtek annyi szárnyas vaddal, mint a mennyit az ember Diana kedvencz ligeteiben találni szokva van. Az országút mindkét oldalán, egyik csapat a másik után kelt fel, — erős fogolyjérczék, mellyek a bécsi ló párt (erre bizott volt ma bennünket a gróf) ugyancsak felizgatták. Közvetlen a kert előtte kérdéssel fordúlt a gróf az oldalán ülő T. herczeghez : „Hány foglyot számlált ön útközben." „Százhetet." „Tisztelet, becsület," feleié a gróf „egész helyesen. Egy csapatban volt 5, kettőben 7, káromban 8, háromban 9, eg)ben 10, egyben 13, s a harmadikban, melly szétszóródott 14 darab, — ez épen százhetet tesz. A múlt idényben elhajtás alkalmával vagy háromszázat számoltam. Rosz idők járnak az idén !" Éles fütty, — és a nagy rácskapu előtt álltunk meg. Egy vadász itt őrt állott. A gróf cselédjeit szigorú ellenőrzés alatt tartja. Nem ritkán megnyergelteti Adélját a legzordonabb téli éjszakán, s mint valami vad, száguldja keresztül kasúl a kertet. Megtörténik a végzetteljes lövés, egy szarvas összerogy, a következő perczben a lóra van kötve, — de jaj, a kerülőnek ha könnyű áron ereszti el a vélt vadőrt. A jövő reggel elbocsáttatását találja asztalán, s éberebb tiszt tölti be a szolgálatot. E szigor, valószínűleg a cseh népnek azon hajlama miatt van igénybe véve, mert örömest szegi meg a hetedik parancsolatot, s más értékesb tárgy hijával, akár az indító zászlócskát cseni el Stnychow gyepén inkább, mintsem együgyii becsületességgyanújába essék. Roszul őrzött vadtanya a tilosban, arany hidakat építene itt a vadornak s a tulajdonos törekvéseit és fáradságait mind megsemmisítené. Jelenleg a chlumetzi vadálladék vagy hatszáz darabra van becsülve, majdnem kizárólag fő-, dám- és őzvad, egy falka vad juh (moufflons) több korcsfaj, fehér szarvas, és jó nagyszámú nyúl. A róka, és egyéb ragadozó fajta szorgalmasan pusztíttatik, magát a vadaskertet erdészetileg kezelik, s a vadak netaláni rongálásai ellen lehetőleg megvédik. Tölgyek, bükkök sőt fenyők is, egymást váltják fel a vágásokban, a lombozat mindenütt gazdag, a földtalaj száraz és egészséges. A völgyekben itt-ott tócsák vannak, mellyekre néha kacsák is vetődnek, s mellyeken nyáron át egyéb vizi szárnyasok tartózkodnak. A szalonkák ez ősszel korán húztak, de egyszersmind aprózva; a cseklészet (tőrrel madarászás) természetesen még eddig nem kezdődött meg. A vaskapu, mellynek kulcsa egy kő alá volt rejtve, feltárult, ésanyolcz tagból álló vadásztársaságot bebocsájtotta. — Az erdészszemélyzet a hajtókkal együtt az erdöszlaknál várta a parancsszót; odáig még 15 perczet kelle hajtanunk. Már elhangzott az erdőben a két kocsizó úrnak szóló kiáltás, hogy egyenesen