Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-30 / 36. szám

562 azonban itt is mogorva élvrontó gyanánt tépte meg a sport örömeit; a sürü hóvihar melly az egész vidéket elborítá fehér leplével, koronként ólmos eső váltá fel s haismét a szél csendesült, lágyulás állott be s az olvatag hó híg lagunáiba süppedtek a léptek. Legkedvezőbb időnk volt még pénteken és szombaton, a pöstyényi fáczányosban folyt vadászat napjain. Az ottani fáczányok, még pedig csupa vad fáczányok, mesés mennyisége meghaladja a rendes fogalmat s habozás nélkül merem állítani, hogy bár az alábbi lőjegyzék tanúsága szerint nem csekély az elejtett fáczányok száma, még is annyi maradt fel, hogy bátran akár még hatszázat lőhettünk volna, anélkül hogy ezt a jelen állomány megérezze. Ez kiváltkép három helyen vált feltűnővé, hol perczenkint annyi szállt fel, hogy a vadász a válogatás folytonos zavarában valósággal alig tudta, mellyikre fogja a fegyvert. Lőttünk is volna még többet, de tartózkodni kellett a lövéstől, mert különböző helyekről, hol fáczányt tenyészteni készülnek, összesen mintegy 500 darabra történt megrendelés s ez volt a fő oka annak, hogy ép azon a három helyen, hol legsűrűbben szállt e szép szárnyas vad, a jérczék roppant számát kímélte a fegyver. A vadászatok összes eredménye: 905 fáczány, 645 nyúl, 7 fogoly, 1 róka, mindössze 1557 darab. Gr. Festetics Leo. Máramarosból. VI. Dolha, december 7-én, 1866. Mult hó 28-ki levelembon említém, hogy folyó hó 16—20-ika között nagy haj tó vadászatot rendezünk és azt, hogy a megyénkben ez év folytán elejtett ragadozó vadak számát közlendem, de miután máig hiteles adatok birtokában nem vagyok, megelőzőleg egy közelünkben barangoló medvecsalád ellen f. hó 1-én rögtönzött kis hajtóvadászatunkat beszélem el. Mindenek előtt a híresztelt medvecsaládról bizonyost tudandók, négy parasztot küldénk ki, hogy hol tartózkodásukról tudomást szerezvén, nyomozzák körül. Parasztjaink még az nap a legbiztatóbb reményekkel tértek meg, mondván: hogy nem csak négy medve, do egy vadkan is leend a hajtásban s a hely hol vannak olly kicsiny, hogy kitörésük és lövésnélküli menekülésük teljes lehetlen. Illy vérmes reményekkel tizenöten szedkőztünk össze s fegyvereinket rendbe hozván, a Dolhának nyugoti részén fekvő, s a gróf Teleki család uradalmához tartozó vasgyár mellett indultunk fel. Egy vasgyári tiszt s vadászatkedvelő barátunk is velünk jönni szándékozván, őt bevárandók a kohó vagy is az olvasztó kemencze épületébe tértünk, hol parasztvadászaink fegyvereiket áttöltögették, s a kinálkozó alkalmat felhasználták. Ep ezen idő alatt bocsáttatott ki t. i. az olvasztóból a tüzes nyers vas folyadék, s a parasztok, kik a tőlünk kapott pár tölténnyel illetőleg golyóval nem érték be, felkérték a gyári munkások egyikét, öntene nekiek vasból. A munkások egyike nem késett egy öblös kanállal a folyadékba meríteni és ezt egy tágas homokos helyen szétloccsantani. A kanál olvatag folyadéka perez alatt ezerfelé szökkent szét s vadászaink által vizzel rögtön leöntetvén, dulakodva szedték marokra a gyilkoló s külön-