Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-30 / 36. szám

VADASZ- ES VERSENYLAP. Vasárnap, december 30. 36. szám. Tizedik évfolyam. 1866. A galgóczi vadászatok. December 9-én, mint a galgóczi ez évi vadászatok előestéjén, az egész vadásztársaság, melly Gfalgóczot az év e táján rendesen meg szokta látogatni, szerencsésen összegyűlt; a „szerencsésen" kifejezést az utak borzasztó állapota indokolván, melly ha a férfiakat nem gátolta is a megjelenésben, de arra kárhoztatá, hogy nélkülözzék a termek díszeit, a vendég úrnőket, kik közül csak gróf Széchenyi Pálné jött deli házi asszonyunk társaságába. A megjelenés napján mosolygó szép idő a jövőre is hasonlóval kecsegtetett s legjobb remények közt tértünk nyugodni kijelölt éji tanyánkra; másnap azonban már reggel kezdett szállongani a hó, de a vadászok ezzel nem törődve kimentek a kitűzött helyre, hol nem sokára olly szilaj hózivatar keletkezett, hogy teljes lehetlen lett volna folytatni a vadászatot, ha az üvöltő fcrgeteggel szemközt kell haladni; szerencsére azonban a vadászat ép olly irányban indúlt, hogy a zivatar folytonosan csaknem három óra hosszat hátunkat verte s reá a hó és havas eső vegyülékéből hüvelyknyi vastagságú jégréteget fagyasztott. E kedvezőtlen idő, melly a sportélvezetbe ürömcseppeket vegyített, késő délutánig tartott el s ekkor még pár hajtás történt fáczányokra, mellyek bevégeztével haza siettünk s este nagy örömünkre csendesült a szél és tisztúlt a láthatár, úgy hogy másnap reggel eléggé jó időben indúlván meg, a dráhóczi fáczányosban a vadászat igen jól sikerült. A harmadik nap azonban ismét zord elemek voltak kísérőink s ez okból a nyúlvadászat lefolyása és eredménye nem lett kielégítő. Tagadhatlanúl átalában kevesebb nyúl volt ugyan mint más években, részemről azonban ezt annak tulajdonítom, hogy a hajtások künn a nyílt síkon történtek, holott igen valószínű, hogy a nyulak a zúzzál lepő jeges eső elől az erdők bokrai közt kerestek menedéket. E nap utolsó hajtásának befejeztével Pöstyénbe vonult a társaság; a rósz idő 36