Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-20 / 35. szám

552 5 éves lehetett. Hogy a számra nagyobb falka hová tűnt, ennek kikutatását más alkalomra hagytuk. E napi vadászatunknak is eként vége levén, miután közelünkben olly hely, melly csendességben maradt volna, nem létezett, elhatároztuk, hogy lenn az aljban apró vadra még egy pár hajtást intézünk. Az első hajtásban volt is egy pár nyúl és róka, lövés is történt, de eredménytelen. A második vagyis utolsó hajtásba csupán egy szerencsétlen nyúl vetődött, mellyel az a. nevezetesség történt, hogy midőn egyik völgyből a tisztáson át a másik völgybe futott, D. J. úr (bizonyossággal mondom) 150—160 lépésnyi távolságból lőtt reá, természetesen siker nélkül, s a nyúl kettőztetett erővel a völgyön le a síkságnak volt menekülendő, midőn elém s iigyszólván puskám végére került. Összegyűlvén, D. J. úri barátom azon merész állitással jött hogy ime a bőr alatt lévő göbecs az ő puskájából való, melly a nagy távolság miatt erejét veszítvén, be nem hatolhatott. Hiába mondám, hogy én a nyulat baloldalon lővén, mindenik serétem át nem hatolhatott a jobbon s egy pár göbecs a bőre alatt maradhatott; mi velem máskor sokszor történt, hogy a 3—4 lépésnyi távolságról vaczkán lőtt nyúlnak bőre lehúzásakor át nem hatolt és a bőr alatt maradt göbecs hullott alá. D. J. úr állítása mellett maradt, én pedig tovább nem vitatám, gondolván: boldogítson mindenkit a maga hite; mit külömben később megbántam, mert ez által sportunk fejlődése ellen vétettem. Meg kellett volna azon merész állítást czáfolnom, először azzal, hogy társaságilag vizsgáltuk volna meg lövésének nyomait a havon; másodszor azzal, hogy megszemléljük, váljon a jobb oldalon lévő göbecs irányában a bőr lyukas-e? s végre harmadszor fogadást kellett volna tennem, hogy valljon D. J. úr 150 lépésnyi távolságról közönséges nyúl göbecscsel egy 4—5 hüvelyknyi átmérőjű tárgyat 10 lövés közül csak egyszer is talál-é ? Bizon vagyunk még e téren is, kiknek gyakorlási iskoláik nagyon hiányosak! Mi egymás közt még azt sem tudjuk megállapitani, ki lőtte a vadat? az-e a ki megsebesítette, vagy az a ki előtt elesett ? Oszi vadászataink igen roszul ütöttek ki, paraszt vadászaink a szokott fegyverek lerakása által alig lőttek az egész itteni vidéken 3 darab sertevadat és két medvét, akkor a midőn más őszi idényben az általok elejtett vadak száma csak e vidéken bízvást 15—20 darabra tehető. A folyó évben egész megyénkben nagyobb részt így lőtt vagy verembe fogott ragadozó vadak számát jövő levelemben közlendem, annyit előre is mondhatok, hogy a lövési átalányul fizetett összeg 2—3 ezer forint. Az elejtett két medve bőrét eladás végett hozzám is elhozták, ,s én ezek egyikét, egy elég szép tömött szőrű bocsot 5 írtért vettem meg, másika ritka nagy példány - - s bőre orra hegyétől a fark végéig 7 láb bosszú, kiszárítva olly nehéz volt, hogy egy ember alig czipelhette. Egyik agyara igen nagy, másika pedig tőben ketté törve, s átmérője nem kevesebb egy és egy negyed hüvelyknél. Mint törhetett ez ketté ? aligha tengeri, mogyoró, vagy makk ropogtatásban. Kár érte, hogy september hó utolján és így korán lövetett; bőrén a szőr igen ritka lévén mitsem ért. Az illető rókamezei vadászok a lövési általánnyal együtt 12 forintért kínálták, a lövési általányt