Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-20 / 35. szám

553 leszámítva böre csak 4 íorintba maradott volna. Ha ezen ritka nagyságú példányok szőre szép, vagy csak középszerű: szenvedélyes vadásznak kikészítve 100 forintot ér. Őszi vadászataink eredményéből még azon dicséretes nem mindennapi esetet megemlítendőnek vélem, hogy a Rókamezőn, a meredek Priszlop oldalán, szarvasokra az uradalom által hajtóvadászat rendeztetvén, a hajtásba felvett négy darab szarvas közül egy erős hím olly vadászra jött, ki a butykosba nagyon "mélyen nézvén elaludt s csak a nagy robajjal jött recsegésre ébredvén fel, midőn a szép szarvas már a hajtáson kivül vigan száguldott, vadászunk mámoros álmából feltápászkodva a vad után lőtt ugyan, de milly eredménynyel képzelhető. Gr. Teleki uradalmi vadászának neve Chamral Károly; mondhatom az uradalom becsületére válik. Közlésemet azzal zárom be, hogy a 2 lábnyi hó a közbejött 3—4 napi lágyulás folytán ma már harmadrésznyire leapadt. A láthatár kitisztult, az idő hangos, minek tálkáink örvendenek, de mi is, mert 16—20 nap múlva nagy hajtóvadászatot rendezünk, s vaddisznóink addig is javulhatnak még a bikken. Szeiikószky Rezső. Az ügető. (Folytatás.) A kertből a házba érvén, háziasszonyom mentekezett, hogy magamra kénytelen hagyni s egy hosszú ó-szerü ebédlőbe vezetett, mellynek falait Sam őseinek arczképei diszítették. Méltóságteljesen és komolyan néztek ezek lo reám pánczélos mezben és lovag-keztyüs kezeikkel a kardmarkolaton. A csipkés és fátyolos nők semmit se mondó hideg tekintete a szoba minden szögletébe követett. Egy lovag és egy nő sem volt azonban e régi keretekben olly büszke, férfias és valódi angol tekintetű mint az ebédlő alsó végén függő két utolsó, melly életnagyságban ábrázolá a mostani squiret és nejét házasságuk első évéből. A kandalló fölött néhány régi vadászló hasonmása közt Morgan Rattler gyönyörűen találva volt látható. Kis vártatva egy nőcseléd villásreggelire teríteni jött be s mintegy tíz perez múlva a squire és barátja a captain megérkeztek. A házi úr legszivélyesebben üdvözlött, remélé hogy nem unatkoztam túlságosan s ezzel a lunch-hoz ültünk. Mr. West oly friss ép jó szinben volt mint valaha, hatalmasan evett és ivott, s úgy látszott mintha e vasalkatot a legkorlátlanabb kicsapongás sem volna képes elpusztítani. Villás reggeli után szétnéztünk az udvar körül. Gyönyörűség volt a ló és kutyaólakat olly utmutató mellett látogatni meg, mint Sam West. Gyönyörűség volt elnézni, a mint egy-egy lónak neki ment, mint vette észre rögtön éles szeme, ha a takaró csak parányit is elmozdult helyéről, s milly gyorsan igazitá azt helyre. De mindennél nagyobb gyönyörűség volt látni, mint szeretik őt ez állatok, s mint ismernek reá, mihelyt feléjök közeledik. A vén komondor nagy örömmel ugatta meg, a kis borzeb ugrándozással fejezte ki üdvözletét, a szelidített rókák pedig, a meddig csak lánczuk ért, igyekeztek feléje. A galambok csaknem vállaira szálltak, a vén Morgan nak pedig, mihelyt egyszer jól ismert szavát meghallotta, vad nyeritésben tört ki öröme, mintha csak azt mondta volna, hogy „örülök, hogy szerencsém van."