Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866
1866-12-10 / 34. szám
531 golást bizonyító külseje; de levakarván a durva kátránykérget, melly összekínzott testét födte, láttam, hogy az egész deszkázat erős, vörös fenyőből van készítve, és csak egyes cserfa-darabok vannak elrohadva. Biztató szavaimra vállalkozó tulajdonosa eltökélte magát a hajó helyreállítására, de az országgyűlés miatt ideje nagyobb részét Pesten tölteni kénytelenittetvén, engem kért fel ezen szándéka valósítására. Legforróbb óhajom: hazánk vizein s különösen a gyönyörű szép, de olly bűnösen elfeledt Balatonon a hajózást, kíváltkép pedig a vitorlázást meghonosítani, s még is alig mertem a dologba fogni. Egy tetemesen megromlott hajótest, néhány árboczrész , néhány más mindenféle póznákkal vegyitett, fel nem szerelt vitorlavászon volt minden a mit találtam, és ebből tengeri bajét állítani össze : füredi ács, asztalos, kovács és esztergályossal, kiknek soha fogalmuk sem volt arról, mit most csinálniok kellett: ezt kissé merész vállalatnak véltem. De biztam épen a valódi magyar népnél már sokszor tapasztalt alkalmazhatóságban és jóakaratban s buzdítva a szép czél által, hozzá fogtam. Az asztalos és az ács elkészítették az új részeket, mellyekkel a régi romlottakat egymásután felváltottuk; a kovács csak olly bátran pántolta meg a hajó talpát és árboczait^ mint a szekérkereket, és ha valami nem sikerült is előszörre, csüggedés nélkül újra hozzáfogtak, hiszen ők valami nagy remekmüvet valának véghez viendök; az esz" tergályos is megfaragta az ötvennél több „furcsa alakú" csigát és karikát; és midőn Pestről az ötszáz és néhány ölnyi mindenféle kötél megérkezett, bámulattal látták, mint ölti fel valódi alakját készitményük a csodamü. Nem csekély feladat volt az óriási testet átcsúsztatni a több mint harmincz ölre terjedő iszapon, melly a gonosz lecsapolás óta a tó partját képezi, és odáig mozdítani, hol elég vizet talált arra, hogy úszbassék. Eleinte csavarral nyomtuk míg a partról elérhettük; azután pedig horgonyt vittünk a mélyebb vízbe, és ebez vontattuk erös kötelekkel a partról. A hajó teste 36' bosszú 9' széles, és 2V a láb mélyen jár a vízben. Belsejében van egy kényelmes szoba 8—10 személyre, e mögött jókora konyha, elejében raktár és biztos ülőhely a hajósok számára. Fő árbocza 7° magas, elöárbocza 3° áll ki orrán. Négy vitorlája van; a fö vitorla az árbocz mellett 4°, kivül 5° magas, lenn 6°, fenn 4Y 2° széles; csúcsvitorlája 3° magas, 3 1// széles. Yibvitorlája 5V 2 öl, elővitorlája 4 öl hosszú, és midőn óriási szárnyait a kéjelgö szélnek kitárva s ékesen oldalt hajolva elillan a habokon, igéző gyönyörű látványt nyújt. Tulajdonosa az első kísérletre fájdalom meg nem jelenhetvén, szép müve jelenléte nélkül tette első útját. Rosty Pál, kinek ügyessége az utolsó felszerelésnél pótolta a magas árboczcsúcsokon a nem létező matrózokat, egyedüli hajóhoz-értö társam volt, s még két angol ajánlotta fel szolgálatát: a füredi szép villájáról ismeretes Teasdale és unokaöcscse Massion James, kik bár tengeri hajót csak akkor láttak, mikor Angliából átjöttek, mégis a nemzetüknél olly átalános sportkedvelésböl matrózokul kínálkoztak. Elvittük még az ácsot is, ki a hajót elkészíteni segítette, és aug. 12-kén reggeli 9-kor elsütöttük hajónk fedélzetén az ágyúkat, tudtára adva a már hetek óta minden mozdulatunkat kíváncsian követő vendégeknek és szomszédvidéki lakosságnak, hogy első utunkra készülünk; és a mennyi élő lény volt Füreden, Tihanyban, és a közel vidéken, az mind összefutott, és nem is hagyta a el partot egész délelőtt. 34*
