Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866
1866-12-10 / 34. szám
532 Sok hajót tanulmányoztam már, nem egy halászbárkát kezeltem éjhosszant tengeren, és midőn ezen yacht felszereléséhez fogtam, cseppet sem kételkedtem, hogy képes leszek a feladatnak megfelelni; de mégis más dolog valamit kezelni, és más azt szervezni, alkotni, — és bár a legszorosabb áttekintésnél lényeges hibát nem találtam, mégis sebesebben dobogott szivem, midőn a kormányt megfogva, a legjobb akarattól lelkesült de tökéletesen járatlan társaimnak az elindulásra szükséges manoeuvre-parancsokat hangoztatni kezdtem. Hátha mégis volna valami lényeges hiba, mellyet nem vettem észre ; hát ha roszúl számítottam ki a hajó tehetségét és a 60 mázsányi belerakott ballast vagy sok vagy kevés; hátha a vitorlák túlságosak, vagy elégtelenek; hátha a hajó a kormánynak rendesen talán szót nem fogad és még számtalan más kétely foglalt el, mellyeknek ha csak tizedrészét is sejtették volna társaim, biztos és elszánt működésük aligha meg nem zavarodik. De minden jól ment, a vitorlák egymásután lassan kitárultak, a horgony kiemelődött a vizböl, a Széchenyi-czimerrel díszített lobogó felszökött az árbocz csúcsára, és a szél belekapaszkodván az eleibe irányzott vásznakba, kezdéindítani a hajót, melly mindinkább gyorsuló irammal tünt el a parton rivalgó sokaság szemei elöl. Siófoknak irányoztuk utunkat középszerű délnyugati széllel, és másfél órai kényelmes egyenlő vitorlázás után kikötője elé érkeztünk. Ismét ágyudörgéssel tiszteikedvén, visszakívántunk fordulni, de a manoeuvreben kissé elkésvén , a hajó fordulni vonakodott, és a szél- és vizhuzam a sekély part felé kezdett csúsztatni. Nehogy zátonyra kerüljünk, rögtön horgonyt bocsátottunk, mellynek segítségével a szélnek fordulván, hazafelé kezdtük irányozni hajónk orrát. De a szél, bár darab ideig igen szépen növekedett, mindinkább ellenünk fordúlt, mi pedig élelmi szerekkel nem lévén ellátva, hosszas lavirozásra nem akartuk magunkat reá szánni. Igy küzdve az ellenszéllel és mindinkább éjszak-felé nyomatva, Alsó-Örs irányában közeledtünk az éjszak-nyugati partho z, honnan szándékunk volt oldalt széllel haza fordulni; de épen midőn délnyugat felé fordulnánk, szelünk végkép elállt. Az elébb emiitett okból soká vesztegelni nem akarván, a hajóhoz kötött „Willis í i-emmel próbáltuk magunkat tovább vontatni, de alig kezdtünk ezen munkához, midőn a víztükör egyszerre meggyüremlett, s az örömrivalgással köszöntött éjszaki szél jelentkezett. Felszedtük társainkat, és az új szélnek irányoztuk vitorláinkat, melly bizonytalan és változó szökésekkel jó munkát adott ugyan az újoncz matrózoknak, mégis elég hamar haza felé hajtott annyira, hogy három órakor ismét horgonyt vetettünk Füred előtt, hol a még mindig kíváncsian leső közönség örömüdvözletekkel fogadott. Még egy párszor megpróbáltuk a hajót, megtettünk vele minden manoeuvret; fordultunk szélbe, szél al á, szaladtunk szél elől, kergettünk szélnek, és meggyőződtünk arról, hogy kis gyako rlással bármilly rosz időben bátran és bizton kimehetünk vele. És ez az első magyar yacht. Adja Isten, hogy nem sokára számos testvér környezze és az annyira elhanyagolt gyönyörű Balaton ez által új életre ébredjen, a hajózási és különösen a vitorlázási kedvtelést és szakértelmet az egész haza széles vizein a nemzet hasznára megkedveltetvén és terjesztvén. Ezen óhajtásunk teljesülésével biztat az igéret, hogy a jövő évben I
