Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-10 / 34. szám

530 ismét elhagyatva állt, sőt lételét is végveszély fenyegette már, a magyar érdekeket ugyancsak nem képviselő vasút-társulat hasznára a legszárazabb években minden mértéken túli lecsapolása által. E szomorú stádiumban azon örömbír szállta át a Balaton partjait, hogy a nemzet mély hódolattal szeretett királynéja Füreden szándékozik tölteni a nyarat; és díszítettek lakást, teremtettek kertet, építettek pompás fürdőházat, készitettek utat, elkövettek mindent, mi a helyet lakályossá tenné; de a táj legnagyobb cbsze, a gyö nyörü szép tó haszonvehetlen maradt, mert a gőzösről azt híresztelték ármánykodó ellenei, hogy többénem járhat, egyéb hajó az egész vidéken nem létezett, hozni pedig nem tudtak, mert az olly nagy birrel és hazafiúi áldozattal pengetett csatorna, melly a Balatont a Dunával vala összekötendő, nagy humbugnak mutatkozott, mellyen ugyan a tó vizét lecsapolni lehetett volna, hogy az otrombán épitett vasutat téli szélvészek alkalmával a jégtorlaszok ne bántsák, de hajót hozni nem. E nyomasztó helyzetben a minden férfias sportot kedvelő, de különösen a hajózásnak hazánkban lelkes pártolója és előmozdítója gr. Széchenyi Béla megemlékezett, hogy hever otthon a kiszáradt Fertő egykori partjain egy csinos bajója, mellyet néki barátja Sutherland herczeg küldött néhány év előtt; ezt ő vasúton azonnal a Balatonra hozatta, és kirándultunk Füied-m kora tavasszal, hogy a hajót összeállítsuk és megpróbáljuk. Eljött gr. Batthyány Edmund is, azon világhirü hajós, ki az angolokkal saját hónukban, saját elemeiken megküzdve, Flying Cloud yachtjával elragadta tőlük a cowsi nagy yachtversenyben a győzelem babérját, mi John Bulit bizonyára nem kevésbé lepte meg, rr

;nt mikor a franczia gr. Lagrange Gladiateurje egyeduralmától fosztotta meg az angol gyepet. Szél ugyancsak nem hiányzott az eUö kísérleteknél, és volt alkalmunk a hajó minden tulajdonait kipróbá'ni, n>i azon meggyőződésre vezetett, hogy a vizi sportot kedvelő s az elemek összezavarásával mitsem törődő hajósoknak szép élvezetet nyújthat, de úrhölgynek, különösen pedig ha ez koronás fő és az ország bálványa, hosszabb kirándulásokra felajánlani még sem lehet. Szóba jött ekkor , hogy van Czenken még egy nagyobb hajó, fedezetes valódi tengeri yacht, de ez még sohasem volt összeállítva, és különben is már több mint harmincz éve fészerben hevervén, tökéletesen haszonvehetlen állapotban pang. Már néhány év előtt megvizsgálták ezt hajóhoz érteni akaró egyének és javithatlan romnak találták. Mindazonáltal gr. Széchenyi Béla rászánta magát, hogy mégis csak elhozatja, és ez elhatárzást í'ögtön követvén a tett, egy külön e czélra szerzett óriási szekéralapon nyolcz hatalmas lóval útnak indította a száz mázsánál többet nyomó tengeri szörnyet. A trójai ló óta efféle monstrum nem utazott kerekeken. Elég szerencsésen is haladt több napon át rendeltetése felé, de már nem messze Füredtől a felbontott országútról letérni kényteleníttetvén, besülyedt a szekér a homokos talajba, és három napi munkába került, míg sikerült az ottani derék földesúr segítségével, ki minden elhozott népeit és vontató marháit fáradhatlan vezénylette a mentési munkában, mig mondom, ismét sikerült az országútra visszahozni, és rendeltetése helyére eljuttatni, hol már legnagyobb aggodalommal és nyugtalansággal vártuk. Első megtekintésre magam is megijedtem, és kezdtem hinni, hogy ennyi fáradság és költség mind hiába veszett, mert valóban szomorú volt a legnagyobb elhanya-