Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-02-10 / 4. szám

50 Azért vidékünkön 4—5 napon át bizonyos időben s bizonyos ember által a túzokokat rendes tartózkodási helyükről folyvást zavartatjuk, az irányt, melly felé húznak

/ magunknak jól megjegyezzük, s ha — mi igen valószínű — huzásukat megtarták: útjokat a jól elrejtett vadászok a hatodik napon észrevétlen elállják s ekkor a siker csakis a vadász lövési ügyességétől függ. így történt ez Újfalun is. Január 5-én Újfalura rándulánk; az idő csikorgó hideg volt, daczára annak, hogy a nap ragyogó sugarait a gyér hólepel vakitólag verte vissza. A terv készen állt; tíz vadász kocsikra ült, s az Újfalu és Agárd közötti határárkot elállá, melly a túzokok által megszállott repczeföldtől körülbelől 1000 lépésnyi távolságra esett. Erre a vadászatot rendező gróf, lovászának jelt ad, ki — mint már a megelőző négy nap folytonosan, reggeli 10 órakor a szokott irányból — a túzokokat felriasztja. A kép festői volt. Az ég tiszta kék, a föld fehér; a túzokok felemelkedének s mint óriási ezüst pelyhek repülének a vadászok által elfoglalt határárok felé; nem sejtve, hogy biztos útjokat ez egyszer ellenség szállta meg. A gyönyörű szinvegyülék: a tiszta kék ég, a nap sugaraiban ezüst szinüvé vált túzokok — elragadó pillanatot nyújtának az árokban meghúzódott vadászoknak, s a pusztai tájképet még érdekesbbé tette azon körülmény is, hogy vadjaink minden másodpercczel nagyobbodának, a mint felénk közeledtek. Rejthelyeinkböl igy vizsgálva vadjainkat, láttuk, hogy három darab a falkából a többinél alkalmasint szemesebb lévén, valami gyanúsat vett észre — jobbra akar kitörni s a jobbszárnyon lévő gyengébb lövészek elejébe került, kik sűrű lövésekkel fogadták a három érkezőt, a nélkül azonban, hogy eredmény mutatkoznék. A többiek megijedve e szokatlan fogadtatástól, nyílként emelkedének jóval magasabbra, s a mint fölöttem elhuzának, tág öblű Benes-féle fegyveremben bizva, egy szép himet czélba vettem, melly is a lőpor füst eloszlása után a hóban terült el előttem. Erre a vadászok a lőtt vad körül gyűltek össze; mindenki elmondá véleményét a történtekről; a jobb szárnyon lévő lövészek állíták, hogy az általuk elhibázott túzok halálos sebet kapott; de miután túzokuk repülési gyorsasága nem csökkent, feleslegesnek tartók annak további üldözését, mint amúgy is sikertelent;— míg a lelőtt gyönyörű hím túzokot két vadász a többiektől kisérve haza vitte. Esti négy órakor a szives házigazdától elbúcsúzva, haza rándulánk azon ígérettel, hogy rövid idő alatt Sárosdon találkozandunk, a túzokok ellen indított harczunkat folytatandók. Január 8-án kimentünk tehát Dr. Fekete barátommal és kertészünkkel a Darumajornál lévő repczéhez; az idő homályos és ködös volt, ezért nem is mentünk a repczéhez közel, hogy a túzokok ott létéről meggyőződjünk, hanem egyenesen a tengeri szárba, melly már levágva és kis halmokba összehordva volt. A túzokok rendesen ezeken keresztül, a mögöttük lévő ménesjárásra szoktak repülni; elállottunk tehát s a kocsist elküldök, hogy nézze meg, vannak-e túzokok, és ha vannak hajtsa fel. Kisnegyedórai várakozás után kettős lövést hallék, jobbról, a kertészünk felől, én