Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-11-30 / 33. szám

521 ták róla, hogy hü barátot és nyájas társat, a szegények pedig hogy bökezü és Dagylelkü pártfogót vesztettek el benne. Sam atyja katona volt, ki előbbi életének nagyobb részét szabad ég alatti sportokkal tölté és szokásaiban nem igen egyezett azokkal, a kiknek most körében élt. Rosz lelkű és pazar volt, nagyban kártyázott, s mindenben épen olly életmódot követett, a mellyet tisztességes vidéki nemes utálni és megvetni szokott. Nagyon különbözött az ashby grangei élet az ő idejében attól, melly ott a jó öreg úr idejében uralkodott. A körül lakó legjobb s legrégibb családok tagjai lassankint mind oda hagyták társaságát és az egykori Grange fénye csakhamar elhomályosodott. Azonban az ezredesnek megvolt a maga társasága olly emberekből, kiket máshol tűrtek* habár utáltak is, és kiknek fesztelen, korlátlan magaviselete igen jól illett az ashby grangei körhöz. Mindamellett is ezek gentlemenek voltak, kiknek éji orgiáik nem aljasultak azon dobzódásokig, mellyek a későbbi West uralmát jellemezték. Az ezredes özvegy volt, egyetlen fiúval: hősünkkel. Egyszer bukott lovával és meghalt, miután egy évszázadnak közel negyedét tölté a Grangen, mellyet Sam, harminczöt éves korában mint 2000 f. st. évi jövedelmű, de adósságokkal terhelt jószágot vett át. Sam a legszebb kilátásokkal kezdhette volna az életet; de iskolája rosz volt, s bátran lehetett jósolni, hogy olly apának, mint az ezredes, fiából nem válhatik más, mint kicsapongó, tékozló ember; a mint hogy úgy is lett- Azon nap óta, mikor az oxfordi iskolából kicsapták, dinomdánomok és dobzódások vad jelenetei folytak Ashbyben ; nem hiába rázták fejőket, a szelídebb erkölcsű vidéki nemesek, midőn Samról azt hallották, hogy jószágába beült. — S ha még szigorún csak apjának nyomdokait követi, nem ment volna olly roszul a dolog; mert apja, fékezhetlen vad szokásai mellett is birt legalább jó ízléssel, és ha pazarolt és kártyázott is, de a mellett jó gazda volt. Igaz, hogy a közel vidéken lakó nemesek közül többen lenézték, s meghivásait visszautasították, nagyon is zajosnak találván magokra nézve a grangei dinomdánomokat. De egyenesen egyik sem kelt ki ellene, s modora mindössze is csak kölcsönös közönyt idézett elő közte és szomszédai közt. Tökéletes gentleman volt ha az akart lenni, s ámbár a vén csarnokban tartott éji kicsapongásokról különös hirek jártak a vidéken, a külső tisztesség ellen való vétséggel senki sem vádolhatta őt. Ha ebédet ad, gondola magában, azt hívhatja meg a kit akar, s ha aztán az öreg Langley" Squirenak, vagy Mr. Comptonnak nem tetszik elfogadni a meghívást, ám maradjon otthon. Sam romlottsága azonban határozott és veleszületett volt; egészen atyja nyomdokaiban járt ő, csak hogy tízszerte roszabb, alábbvalóbb czimborákkal. Azon néhányan a környék nemesi osztályából, kik atyját legalább hallgatólag tűrték el és alkalmilag megfordultak Ashby Grangeben, gyűlölték a fiú aljas irányát, egymásután odahagyták öt, s néhány év múlva a társadalom söpredékén kivül senki sem társalgott vele. Rosz hitelű lócsiszárok, hamis játékosok, a lóversenyterek legsemmirekelőbb csalói, bérencz birkózók, toutok és blacklegek valának az ashby grangei kör egyedüli társasága, s ha ama pánczélos vitézek és csipkés delnők, kiknek arczképeik az ódon ebédlő falairól néztek le az éji tivornyákra, perezre életre ébredhetnek : elbámultak volna a hajdan és most közötti roppant különbségen.