Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-11-30 / 33. szám

522 Sportsmannek azonban kitűnő volt Sam, félelmet nem ismert, s merész bátorság mellett annyira erélyes volt, hogy megbecsülhetlen lett volna, ba e tulajdonait jó czélra fordítja. Veszély nem létezett előtte, s kitartása ollyan volt, a minővel kevesen dicsekhetnek. Ritka hó mult el olly rendellenes és merész kaland nélkül, mellyek alkalmából a vidéki hírlapok Sam nevét is ne említették volna, s a közbékét minduntalan megháborította egy vagy más kicsapongás által. Harminczöt éves koráig nőtlen volt, ekkor azonban királynő ült az ashby grangei trónra. Hogy ki és mi volt ez, azt akkor senki sem tudta; csak annyit láttak, hogy szebb nő alig lépte még át Ashby Grange ősi küszöbét, s kelleme és magaviselete bármelly fejedelmi udvarnak diszéré vált volna. A squire nejében sok „tragédiai királynő "-szerű volt. Modora nyugodt és előkelő, magaviselete méltóságos és kecsteljes; s Saru barátai bizonyára legkevésbé sem álmodák, hogy társuk illy feleségre tehessen szert. Életkora harminczöt év körül lehetett, közép magasságú, pompás termetű volt, és szénfekete haja olly tiszta és fehér homlokot és nyakat árnyalt be, mint az alabástrom. Később kisült, hogy e nő másodrendű színésznő volt valamellyik londoni alsóbb rangú színházban, mellybe Sam egy éji tivornya közben vetődött be. Sam a mit tett, azt hirtelen szokta tenni, s ritkán ért rá a meggondolásra. Ha egy lovat megkedvelt, megvette azt azonnal szószaporítás nélkül; s e nőben valamivel többet képzelvén, mint általában a vele egyállásuakban, bemutattatá magát s olly ajánlatokat tön neki, mellyeket az méltósággal utasított vissza; aztán egyszerre csak nőül vette s úrnőkép vitte Ashby Grangebe. És jól tette, mert ha létezett emberi kéz, melly öt a feje fölött lebegő végpusztulástól még megmenthette, bizonyára e nőé volt az. S ha múltját tekintjük is, jól illett helyre, hová fölemeltetett. Belátta csakhamar, hogy olly embernek adta kezét, ki, mint barátai egymás közt mondogaták: „illy iramban egy mérföldet sem birt volna már haladni." Adóssággal terhelt házat kellett vinnie, melly ez idő szerint a megye valamennyi tékozlójának és bukott sportsmanének szolgált gyülhelyül. De ö nem csüggedett s minél nagyobb veszélyek fenyegették férjét, annál nagyobb erélylyel segített neki azokból kibontakozni s a keletkező bajokkal lépést nőtt bátorsága* Fel sem vette, hogy a szomszéd úrnők figyelmükre sem méltatták, s meg sem látogatták ; az sem bántotta, ha vásár alkalmával a szomszéd városkába menvén, látta mint térnek ki útjából, vagy fogadják idegen, nagy úri fensőséggel. Csak tessék. Hisz ha jól meggondoljuk a dolgot, alig volt egy közöttök, a ki csak saruszijját is megoldhatta volna. E nő jó és nemes volt minden tettében, s elnéző mások hibái ellenében; jelleme olly tiszta, mint szemefénye, s maga tele nyájassággal férje iránt, ki öt London elvetemült társaságaiból s olly helyzetből szabadította ki, mellyet utált, mellytől irtózott; szerette őt a nőiség egész hevével, s csupán azt óhajtotta, hogy érdemessé tehesse magát azon állásra, mellyre őt felemelte. Hamar belátta e nő férje hibáit, de sohasem tett miattok szemrehányást. Nehéz megpróbáltatásokon ment keresztül, de ezek által megtanulta ismerni az emberi szívet; s ha eddigi pályáját kevés napsúgár deríté is, legalább minden sötét oldalát kiismerte az életnek. Tudta Sam neje, hogy Augias istállóját nem lehet rögtön, egyetlen