Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-02-10 / 4. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Szombat, február 10. 4. sz. Tizedik évfolyam 1866. Túzokyadászatok. Midőn az általam a múlt évben elejtett vadak jegyzékét áttekintettem, első helyen láttam ama szép túzokok képét, amint előttünk meglőve feküvének ; s feltevém magamban, hogy túzokvadászatainkat pár sorban leírjam. Európa e gyönyörű madara, és honi síkságunk e fövadának vadászati módjáról aránylag igen kevés olvasható e lapokban — s igy nem tartom érdektelennek, e részbeni vadászélményimet ez uton közzé tenni. A múlt évben kétségkívül január és február hónapokban voltak a legeredménydúsabb vadászataink s ennek főoka az, hogy a vidékünkön levő uradalmakban igen kevés repezét vetettek, ellenben nálunk három külön tábla repeze állt, mellyek egymástól távol estek, míg köztük igen jó helyek kínálkoztak a vadászok elállhatására. Ez szükséges is a túzokvadászatra, mert tudjuk, hogy a túzoknak igen éles a szeme s minden csekélységet figyelemmel kísér; például: ha a kocsi valamelly ároknál vagy halomnál a túzokok láttára megáll, elég ok arra, hogy a túzokok egész más irányt vegyenek, vagy olly magasra emelkedjenek, honnan serétes fegyverrel ritkán lehet eredményre számítani; golyóval pedig igen nehéz és bizonytalan a lövés sikere, mert ha csak a túzok jól nincs találva, még néhány napig is elél, mig végtére egészen más vidéken a rókák vagy más ragadozók martalékául esik. Január 3-án este meghívást kaptunk gróf Zichy János barátomtól, hogy e hó 5-ére Újfalura jöjjünk túzokra vadászni. Megjegyzendő itt az, hogy a túzokvadász csak akkor híja meg vendégeit e vadászatra, ha a sikerről majdnem bizonyos. Aztán meg a vadászat rendezéséről akár előre meg lehet irni a vadász qualifioationális tabelláját, s igy, az Újfalun rendezett vadászatok után, gróf Zichy János barátomat a legjobb túzokvadászok egyikének mondhatom. Atalában a túzokvadászat a legbizonytalanabb sportok közé tartozik, annyira hogy rendszeres terv nélkül úgy szólván lehetetlen sikerre számítani. 2