Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-10-30 / 30. szám

449 Kétséget sem szenved, hogy nagyobb és kisebb államdíjak okszerű kitűzése jó tenyészanyag szerzésére, jó lovak nevelésére s így a lótenyésztés emelésére buzditólag s jótékonyan hat. Ha a példák felhozásában mellőzzük is Angliát, hol a 17-ik és 18dik században alapított sok királyi díj mai nap is fennáll, hol azonban a fejedelmi pártfogáson kívül a nemzet vagyonossága s vele született szenvedélye is segité a lótenyésztést jelen magas fokára fejlődni — nem mellőzhetjük hallgatással Francziaországot, mellynek lótenyésztése alig 30 év előtt még a katonai lovasság szükségleteinek sem felelhetett meg, ma pedig már azon a ponton áll, hogy a csatornán túli hatalmas szomszédjáéval vetekedjék—- s ezt már nem mint Angliában a nemzet közrészvétének, hanem leginkább fejedelmi pártolásnak s a kormány áldozatkészségének köszönheti, melly egyéb eszközökön kívül egy jelentékenyebb versenytért sem hagyott államdíj ösztönző segélye nélkül. De hogy messzebb ne menjünk, hazánkban is nyilatkozik a lóversenyeknek a tenyésztésre gyakorolt s az alsóbb rétegekig terjedő befolyása. Olly vidékeken, hol egy-egy versenykedvelö hazánkfia nemesebb vérű tenyészanyaggal rendelkezik, ez lassanként a környék földmívelő népének lovaiba is átszármazik s gyakran meglepőleg tanúsítja hatását. Ennélfogva az alólirott választmány a versenyeket a lótenyésztés előmozdító eszközei gyanánt tekintve, ezeknek államdíjak általi buzdítását igen kívánatosnak tartja, okszerűnek azonban csak ott, hol több év óta fennálló rendszeres pálya van s ennek lételét több évre megalapított dijak is biztosítják. És a Zemplén sátor-allja-ujhelyi gyep, mely fennállási három év óta annyi buzgalmat, élénkséget, életrevalóságot fejt ki, mindenesetre a rendszeres pályák közé sorozandó, valamint és különösen Debreczen pályatere is, melly alföldünk központja gyanánt tekintendő s az újhelyi gyeppel érdemes arra, hogy a tekintetes egyesület által a m. kir. helytartó tanácsnak leghathatósabban mint olyan ajánltassék, hol kisebb mérvű Császárdijak kitűzése a lótenyésztésre igen üdvös befolyást fogna gyakorolni. Mi a kir. kormányszéknek a tek. egyesület álltai e választmánnyal közlött harmadik '///. alatti leiratát illeti, erre nézve — ámbár a lótenyésztési jutalmak és érmek kiosztása, valamint a jó magán-mének díjazása iránti legf. határozat bevégzett ténynek látszik s csupán a kiosztás körüli eljárásra nézve kívántatik vélemény : alólirt választmány még is kötelességének tartja az ügy érdeme iránt is nyilatkozni, s nem hallgathatja el azon meggyőződését, hogy a kanczák és kanczacsikók jutalmazására Magyarországban kitűzött 840 darab aranyat és érmekre fordított pénzt legnagyobb részt kivetett pénznek tartja, valamint azon 400 darab aranyát is, mely nálunk magános gazdák jó mén lovainak dijazására olly czélból van szánva, hogy ezek szaporításával a kincstári hágó mének száma jövőre leszállítható legyen. Okaink a következők. Sok évi tapasztalás bizonyítja, hogy a kanczákra és csikaikra kitűzött jutalmak aránylag igen szük s többnyire ugyanazon stereotyp körben forognak ; leginkább csak maga a pályázati állomású város vagy ennek közvetlen szomszédságú pár falva részesül a díjazásban, melly a belsőbb vidékre nem terjed, ennek tenyésztménye alig kerül szóba s a díj leggyakrabban nem az illető vidéken erre legérdemesebbnek esik részül. Nem akarunk ezúttal az eljárás körüli részletek bonczolásába bocsátkozni —