Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-10-30 / 30. szám

478 s az ügyet csupán mint lényt említvén meg, áttérünk a magánosok mén lovainak szándékolt díjazására, mellynél vélemény kívántatik az iránt, váljon a magán-mének tartásáért adandó segélyek kiosztása a tenyészkanczák pályázatával együtt, s ugyanegy időben, helyen, és ugyanazon bizottmány által lenne-e eszközlendö, vagy nem. Alólirt választmány egyhangúlag úgy nyilatkozott, hogy a raagánmének számára 20 és 30 darab aranyával kiosztandó, s így átlag 16 jutalomra szétforgácsolt 400 darab aranyat sokkal csekélyebb összegnek tartja arra, hogy ettől a magángazdák buzdítását várni s a kincstári mének száma leszállításának lehetőségét remélni lehetne. Francziaországban az államkormány évek előtt szintén e czélt tűzte ki magának s el is érte, a mennyiben már is több országos hágató állomást megszüntethetett; olly eszközökkel fogott azonban szándéka érvényesítéséhez, mellyek a gazdát jobban buzdíthatták, képesíthették, sőt jogosították fel hágó mének tartására, mint nálunk a vékony szilánkokra utóhatás nélkül szétperdülő 400 arany. Ez a kincstáron — ménlovai létszá mának csökkentésére nézve — nem csak nem fog segíteni, söte választmány a dolgok jelen állásában sürgető szükségnek tartja azt, hogy a kincstári hágó mének száma emeltessék s az ország azon részei, mellyek illy mének hiányát a lótenyésztés nagy hátrányára érezik, a szükséges tenyészanyag közelségével láttassanak el. A magán mének segélyzése iránti határozatot azonban ez úttal már bevégzett tényül tekintve, a kiosztás módozatára nézve még legczélhozvezetőbbnek véli a választmány, hogy e kiosztás, más időben, más helyen és más bizottmány által legyen eszközlendö, mint a tenyészkanczák pályázatával foglalkozó eddigi bizottmányok. A tenyészkanczák és csikaik díjazása természetes okból és igen helyesen történik az év későbbi szakában; a mének díjazására való idö azonban a január közepétől február végéig eső hat hét, mert ekkor lehet a fedezésre bocsátandó mén alkalmas voltát legjobban megítélni, sőt kell is ekkor megitélni, hogy martius elejével, midőn a hágatások általában megkezdődnek, a segélyzendő mének megnevezve s a környéken kihirdetve legyenek. Mi a mének korát illeti, a választmány merőben eltér a királyi kormányszék 34,181 számú leiratában foglalt azon nézettől, hogy a 4-ik évüket betöltött s a 8-ik évüket túl nem haladt mének közt legyenek a segélypénzek kiosztandók. A 4 éves mént ivadékáról még épen nem, a 8 évest pedig kevéssé lehet megitélni, holott az ivadék jósága az apa vérének és alkatának legjobb bizonyítéka; s igy a választmány inkább a 8 —14 éves mént, melly korának és fedezési képességének javában áll, tartja segélyzendőnek. A hely iránti javaslatot összefűzi e választmány a biráló bizottmányok iránti véleményével s ezeket legczélszerübben a magyar országos gazdasági egyesület által véli alakithatóknak aként, hogy a magán mének segélyezésére szánt 400 arany ezen egyesület rendelkezésére adatván, ez az elérhető eredményt a megyei fiók gazdasági egyesületek közremunkálásával szándékoznék elérni. E fiókegyletek maguk is osztanak ki lótenyésztési dijakat s szakemberekből állanak, kik a vidék szükségletét, ló faját, minőségét stb. úgyszólván faluról falura ismerik és a segélyezést legczélszerübben (s mindenesetre jobban, mint a sokféleképen elfoglalt és változó politikai hatóság) képesek megitélni. — Az orsz. gazdasági egyesület azonban kiváltképen azon fiókegyletnek közreműködését fogná e részben