Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-10-30 / 30. szám

473 annak idejében lesz szerencsém e, lapokban közleni, —- Továbbá az igen szép test­alkatú kölyökagár Kisasszony a lovak közül későn szaladván ki, az ezek által ho­mokvetésen felvert nagy por következtében nyúlját olly későn vehette hajtásba, hogy versenytársával többé nem mérkőzhetett. Azonban másnap magánfogadásból megfut­tatván, pár igen csinos hajtását láttuk s általános vélemény szerint, ha most mutatott szép sebességével kellő kitartást párositand, egyike lesz e vidék legjobb agarainak. A győztes agár részére kiadott elefáncsont nyelű hatos revolver Kirner J. gyá­rában készült s ezen derék iparosunk müizlésének minden tekintetben becsületére válik, z > Elöhangok. Aszód, 1866. Oct, 19. Tisztelt szerkesztő ur! Legyen szabad nekem ezúttal is, mint minden évben, beköszöntenem kedvencz mulatságom elöhangjaival, hogy mintegy tájékozáséi azok­ra nézve, a kik velem együtt kedvelik s rendszeresen űzik az agarászatot, elmondjam minemű erővel s kilátással lépek ez idényben azon térre, mellyen eddigelé legalább, s ez valóban ritkaság és reám nézve is kivételes valami, több öröm ért mint keserű csalódás vagy keserv. A jelen idény reám nézve kellemetlenül kezdődött; az augusztusi esők alatt s után a talaj ugyan rendkívül ruganyos volt, a tarlók zölden virultak, a szántások porhanyósan kínálkoztak egy-egy futamra, — de mit ér mindez augustusban, mikor agarászatról tulajdonképen szó sem lehet. A milyen szép volt az augustus hó, épen olly kellemetlen a september; száraz­ság, kemény talaj, por quantum satis, s mind e mellé juliusi hőség, — se kellemet­len időjárás nálunk majdnem october közepéig tartott, úgy annyira; hogy csak az el­múlt tíz nap alatt lehetett némileg igazán szólva agarászni. Ez idén csak három agárral lépek ki a küzdtérre, de mind a három eddigelé legalább nagyon kielégít, s remélhetőleg ezentúl is ki fog elégítni, — ha valami nagy­szerű csalódás nem ér. E három agár a következő: 1. Komámasszony, — most már negyedik éve, hogy egy egyforma jó ked­vel és ügyességgel intézi rohamait, mellyek egynémellyike még most is virágjára emlékeztet. 2- II a, — ugyanazon czirmos kis szuka, a melly nekem tavai kölyök korá­ban annyi élvezetet szerzett, mint még egy kölyköm sem; miután azonban tavai kö­rülményeim nem engedék hogy elvigyem [vidékre is, csak annyit mondhatok róla jó lélekkel: hogy nálam itt, e vidéken legalább, rendkívül jó agárnak tartom ; sebes, tar­tós s jó kapó, a mellett szép s mindig jó kedvű; kár^hogy kissé vékony dongájú, a mi a nevelésre nézve nem czélszerü. 3. Vezér, — anyja Komámasszony, apja Hágrá. E szép, erős, nagy, czirmos, kan kölyök, egyetlen nálam levő bizonyos ivadéka a Hágrának, s így mint legjobb vérnemböl származottat ítélem meg s kezelem is. Eddigelé nagy reményekre jogosít, futása emlékeztet apja rohamaira, csakhogy nincs meg benne ama nagy sebesség, de annál több szívósság, mert jobb dereka van mint volt az öregnek,

Next

/
Thumbnails
Contents