Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-10-20 / 29. szám

455 tette kifejteni : a fejedelem pártfogása, a Jockey Club és reformátorainak közremű­ködésével, az aristocratla s később az egész nép tevékenysége, melly elég gazdag arra, hogy jelentékenyebb államsegélyre szüksége ne legyen; és a fogadások elter­jedése, melly a telivértenyésztésnek mint iparágnak olly segélyforrásokat nyitott, minőket az államnak sem egyenes se közvetett közbenjárása nem teremthetett volna. Jellemzetes vonása az angol versenyügynek az, hogy a fo gadási kötelezettségek tör­vényesekül ismertetnek el. Az angol népben a becsületesség érzete olly mélyen gyö­keredzik, hogy a fogadások szokásos kötése minden oldalról kötelezőnek tekintetik s ez a kötelezettség érvényét biztosítja, mi nélkül képtelenség volna az egész. Csak ritkán hallani valamit fogadási kötelezettségek nem teljesítéséről, vagy vitákról, mellyeket választott bíróságok végérvényesen döntenek el; ellenben naponkint for­dulnak elö csalási kísérletek, mellyeknek czélja a fogadáskötésnél különös előnybe jutni. A fogadási düh növekvésével ez a legnagyobb bajok egyike, mellyet csak is a törvények tiszteletbentartása korlátozhat. Mi a fogadások elleni azon vádat illeti, hogy a szerencsejátékra csalogatás által a népet demoralizálja : ez nem olly fontos, mint a minőnek első pillanatra látszik. Csak kevesen vannak o Ily helyzetben, hogy a versenygyepeket rendre látogathassák s a kik ezen az úton mennek tönkre, azok bizonyosan más utat is találtak volna romlásukra, A népesség nagy tömegének éven­kint kétszer nyílik alkalom néhány garas koczkázására; a nép mértékkel is teszi ezt s az angol népben meg vau azon erkölcsi támpont, melly a sport örömét a nyervágy­nak nem rendeli alá. A gyepen többnyire fiatal gazdag előkelők mennek tönkre, kik­nek — mint a practicus angol tartja — ezen utat nyitva kell hagyni, hogy az érde­mök nélkül kapott pénzük újra forgalomba kerüljön. A fogadások mellett és ellen még sokat lehetne felhozni; tény az, hogy Angliában ez idö szerint a fogadás a ver­senyügy főalapja. ez biztosítja a telivértenyésztés lételét, söt haszonhajtó üzletet csi­nál belőle — s hol ez az eset, ott aztán a gyepen „úgy va n a mint lennie kell." (Yége következik.) Lesjárat szarvasra. (Angolból.) Egy augustusvégi nap estéjén, az- északi erdőségek közepén lévő vadászlakom ebédlőjének kandallótüze mellett üldögélve s a falon köröskörül kis erdőt képező szarvasagancsokat nézegetve, eszembe jutott néhány izgalomteljes cserkészet és les­járat, mellyeken a mult idényekben e „királyi markolatokat" és fehérvégü lombár agancsokat szereztem. Álmodozásaimat társam szakította félbe, kit Károlynak neve­zek s ki a pamlagon kinyújtott lábakkal heverészett. „Na, én nem eng dem magam e vadak által továbbá is kijátszatni. íme, egy hét óta csaknem minden reggel kijáruuk s még egyet sem láttunk. Ejente lejönnek legelni s völgybe s kora hajnallal már Glackshalloch hüs mohaira és Ben Dronag ma­gas füvébe térnek vissza. Völgyeinkben még nagy nekik a hőség. Mit szólnál hozzá, ha egyszer jókor indulnánk, s a szorosokon lesnök meg a szarvasokat? Beszéltem már erről Jannal s ö azt hiszi, hogy ha te a Corrie Gawnból felvezető ösvényt áll-

Next

/
Thumbnails
Contents