Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-10-10 / 28. szám

444 nyes nappal bemegy a falvakba, és minden állatot mellőzve egyenesen az embereket támadja meg. Igy történt, hogy Rákóczon a háza előtt ülő anya mellől két éves gyermekét ragadta el a nevezett állat s többé, bár fegyveres emberek iramodtak az asszony sirására a vad után, gyermekét vissza nem kapta. Majd Sárád határán szintén nappal a csordás bojtárt 10—12 éves fiúcskát, segély távollétében ölte meg s nagy részint fel is falta; majd a baromnyájak közt a pásztort támadta meg sat. Melly események folytán september 28-kán a megyei főispán jelenlétében hajtó vadászat tartatott a Rákócz környékebeli erdőkön és bérczeken. El nem hallgathatom itt, hogy a vadászatot megelőző estén az összegyűlt társaság, mintegy saját ösztönétől indíttatva, az Ínségesek javára 1500 mond egy ezer ötszáz o. é. ftot rakott össze, és azon összeget a jelen volt megyei főispánnak átadta rendeltetése czéljához leendő juttatás végett. A vadászaton másnap a hajtók és vadászok illető helyeiket elfoglalván csakhamar jött a szakálas farkas és agyon is lövetett, — megvizsgáltatván pedig, hiénát*) ismertek fel benne. Hajtás közben találtak a hajtók az erdőben három gyermekkoponyát, valószínű, hogy azok a falvakból a hyena által elorozott gyerekekéi voltak. — A másik hajtásba jött egy óriási medve, mely sebet kapva a fegyverét kilőtt orosz legényre rohant, de ez éles baltájával ügyesen védte magát míg a szomszédja, egy biztosan lövő vadász, a medvét le nem teritette. A medve lerogyván, — mintegy tiz éves fiu egészen meztelenül lévén, a medvére borult és azt, vadállati hangot adva mintegy siratta. A fiút a vadászok csakhamar elfogván, az egy szót szólni nem tud, vagy bármi tárgyra is, mint olly kora gyermek szokott, nem ügyel, szóval alakján kivül tökéletes vadállat. Etele nyers hús, vér, tejes tengeri és méz mint a medvéé; mint gyanítani lehet, kisded korától a meglőtt nőstény medve nevelhette fel. A szerencsétlent a n.-szöllősi barátok zárdájába vitték, hogy megkísértsék a beszédre taníttatását? és szellemileg is emberré formáitatását. Ezen esemény közmegindulást szülvén, a vadászok haza indultak. — Vadállatokról levén szó, még egy eseményt mondok el: folyó évi julius havában Nagy Tanáról (Ugocsamegye) egy ottani lakos a hegyre fáért menvén, a szomszédvölgyből medveorditás és sertésröfögés üté meg füleit. Felmenvén a hegyormára, látta, hogy egy óriás medve és egy vadkan egymással (nagy viadalban vannak. Közeledni nem mervén, a fát haza vitte és az urad. vadásznak hirt adott, de az elegendő vadászt nem kapván, csak másnap reggel ment ki többed magával s a viadal helyére érve, már a medvét és vadkant egymás közelében élet nélkül találták, a vadkan busa használható volt, de a medve keresztülkasul hasogatva a vadkan agyara által, használhatlan lett. — September elsején megnyílt a vadászati idény Francziaországban. A déli részeken olly kevés a vad, hogy az üresen hazatérő vadászhoz rendesen e kérdést intézik társai: Láttad-e a nyulat ? találkoztál-e a fogolyfalkával ?" mintegy azt értve, hogy a környéken csak egy nyúl vagy fogolyfalka található. A közép és északi ré*) A „Hón" tudósítója hihetőleg „hiúzt" irt, a szedő „hiénát" szedett s a „Hon" után több lap közölte a hallatlan eseményt, hogy Európában, Magyarországban, Ugocsamegyében, Rákócz határában hiénát (!) lőttek, mely állat eddig csak Ázsiában és Afrikában fordult elő. Azonban a hiúz lövés is elég ritka és érdekes esemény, s még inkább az a medvenevelte vadfiú története. Lapunk olvasóit, kik e vadászatról hiteles és részletes adatokkal birnának, szíves tudósításra kéri fel a szerk.