Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866
1866-10-10 / 28. szám
438 tában belepuskázni olly tett, mit a törvény nem tilt ugyan, de a mellynek elkövetőjét a közvélemény „nem sportsmannak" bélyegzi; rókát lőni megbocsáthatlan vétek a rókavadász szemeiben s pár év előtt még haj tokkal — kivált szelíden nevelt fáczánokra — vadászni, lenézett és megvetett eljárás volt. Csak a fö sportszabályok ne sértessenek meg: a többi aztán izlés dolga. De a felverés és hajtás új rendszerének, a ,,Field" szerint, egyéb mesterségei is vannak. Évek előtt tarlókon és cserjékben folytak a vizslavadászatok; ma már senki sem jár tarlókon azon egyszerű okból, mert a gőzeke és gyorsgazdászat következtében nincsenek tarlók; a zöld vetések pedig olly magasak és tövérek, hogy roppant türelem nélkül a kutyák nem találják, vagy lőtávolon kivül verik fel bennük a madarakat. Nem csoda tehát, ha sokaknak abban telik a kedvük, hogy az idény elején felverik, később pedig hajtatják a foglyokat, mert bizonyos az, hogy september végével alig lehet már vizslával boldogulni. A „Field" szerkesztősége a felverés és hajtás ellen felhozott érvek közül azon egyetlent tartja fontosnak, hogy t. i. az illy módokon felriasztott madarak nagyon elvadúlnak s a szomszéd területekre menvén át, az ott tanyázókat is mind elvadítják. Ha ez állana, úgymond, úgy a vizslákkal vadászó A. méltán kifogást tehetne B. szomszédja hajtásai ellen. Tagadja azonban a „Field" hogy a hajtás a foglyokat elvadítaná. A fogoly szokásainak hosszas észleletéből meríti a tapasztalást, hogy e szárnyas tíz nap alatt egyszer zavarva nem válik vadabbá s hogy az nem tesz semmit, ha egy nap alatt kétszer háromszor veretnek is fel, csak aztán napokig maradjanak nyugton. E szerint a mostani vadászmódok kevésbbé vadítják el a foglyokat mint a vizslászat— s vonakodva kell bevallanunk, hogy ezt tapasztalásból mondjuk. A felverés vagy hajtás havonként legfelebb háromszor történik, de nem is történhetik gyakrabban, mert a napi zsákmány olly nagy, hogy az állomány hamar kimerülne, a vizslászat ellenben, rnelylyet Mr. Francis olly szépen írt le, sokkal csábitóbb, hogy sem hetenként kétszer, háromszor ne gyakorolná az, kinek módjában van. A múlt évben september derekán alkalmunk volt fogolyfelverésben részt venni, s el kell ismernünk, hogy a madarak itt sokkal kevésbé voltak rebbenösek, mint olly területeken, hol vizslákkal vadászták azokat. Mint már emiitők, térdig érő gazos tarlók nincsenek már napjainkban, cserjékre pedig csak itt-ott akad az ember - s így ritka eset, hogy a fogoly a legjobb kutyát is bevárja, nincs tehát ok a miért a felverés a foglyot jobban elvadítaná, mint a vizslászat. Bizonyos az, hogy e madár napjainkban sokkal rebbenősebb, mint hajdan volt, de ennek nem a felverés és hajtás az oka, hanem az, hogy ma már minden tenyérnyi terület gazdasági czélokra van fordítva, a földmivelők folyvást zavarják a foglyokat, a tarlót rögtön az eke váltja fel s e rövid időköz alatt is a sertések, a foglyok e nagy ellenségei, járják a tarlókat, A „Field" e megjegyzéseire Francis Francis újra válaszol s a maga és a lap véleménye közötti egyetlen különbséget a foglyok jelen nagyobb rebbenösége okában találván, erre nézve példákat hoz fel. Húsz éven át vadásztam, írja, Anglia legkülönbözőbb részeiben. Buckinghammegyében több év előtt 1500 hold vadásztér-bérletem volt,mellyet vizslákkal heten-