Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-10-10 / 28. szám

434 A newmarketi első őszi versenyszak. (September 25—28.) Mellőzve azt — írja a „Field" tudósítója — hogy Newmarket gyepe gyönyörű egy hely, levegője friss, vendéglőiben az ürühús puha s a kolbászok ízletesek, más különben valóban semmi ok sincs reá, hogy itt rendesen négy napon át tartassanak a versenyek, holott három alatt is lefolyhatnának. E megjegyzést csupán azért idézzük, hogy kitűnjék, miszerint magok az angolok sem tartják különös érdekűnek a sok apró triennialt és biennialt, a sok Sweepstakes és Granby és Waterdale és a többi stakest egy csomó kis handicappel együtt, mellyek kevésbé ismert lovaikkal csupán néhány „bookmaker és gambler" speculatióinak nyitnak tért; annál inkább mellőzzük tehát mi ezeKet s csak a főbb események vázlatára szorítkozunk. Az első nap legérdekesebb futása a „Grand Duke Michael Stakes volt, mellyben Lord Lyon 1 2 fontot adott Knight of the Crescentnek s bár alig látszott lehetőnek, hogy illy nagy teherkülönbséggel mérkőzhessék, Lord Lyon még is nevetséges könnyűséggel nyert s akár még 10 fttal vihetett volna többet; tanúsítván ezzel, milly jó ló — rövid távolságra. Hastings marquis (kinek a gyepről lelépési szándékát rebesgetik) 3000 fontot nyert rajta. — A „Great Eastern Railway Handicap" kedvencze gr. Batthyány 4 éves II Re Galantuomo-ja volt, melly név kimondására az angolok képtelenek lévén, a lovat Gallant Tommy-nak nevezték el. A kedvencz azonban pillanatig sem volt a versenyben, s ezt gr. Lagrange 3 éves Plutus ménje Trumpetertöl egy nyakkal nyerte Out-and-Outer ellen; futott még más 14, köztük Janitor, Gardevisure, Musician stb. A nyertes szép alkatú, de makacs jellemű ló s futásában bízni nem lehet. Gr. Batthyányi annyira boszantá II Re Galantuomo rosz futása, hogy rögtön eladta Mr. Ten Broeknek. Megemlítendő még e napról a két évesek Hopeful Stakes-je, mellyet Achievement — két versenytársa mellett ki sem nyúlva — canterben nyert meg. Pearson ezredes e derék kanczája (Lord Lyon testvére) a jövő tavaszig alkalmasint főkedvencze marad az 1867. évi Derbynek; bár a „Field" reportere azt hiszi, hogy a leendő győztes még nem lépett fel s titokban rejlik valahol. A második napon a Lord Ailesbury sárga Stoekwell-ménje Savernake egy triennialt könnyen nyert meg Leybourne és Strathconan ellen. Nyomorultabb futást; mint ez utóbbié volt, képzelni alig lehet. Farkát lábai közé kapta mint valami nagy tehén s midőn a dombnak ment, olyannak látszott, mintha le akarna feküdni. Es e ló, miután a Great Yorkshiret megnyerte, St. Leger kedvenczül volt emlegetve. Kitűnik ebből, milly középszerű mezőny indult ez idén mind a Derbyben, mind a St. Legerben. Mr. Sutton a gyep történetében a legszerencsésebb emberek egyikének nevezhető mert egy — kétségkívül másodrendű lóval nyerte meg az év nagy dijait; mig ugyanazon okból Lord Ailesbury a legszerencsétlenebbek egyike, inert mind a Derbyben, mind a St. Legerben okvetlen Savernake volt a jobbik ló. A mi az ezek után következteket illeti, valóban nem irigylendő a handicapper feladata, ki ezekre terhet szabni kénytelen, olly jellemtelenül és összevizsza futottak azóta. — Savernake a triennialt könnyen nyerte bár, mégis látszólag fáradtan érkezett be, de Challoner állítása szerint mindig így szokott, mert lusta ló. Kár volt azonban e lovat egy óra múlva má-