Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-10-10 / 28. szám

435 sodszor is indítani s megveretésnek kitenni, a minthogy meg is veretett a newraarketi St. Leger Stakesben Knight of the Crescent és Lothario által, mellyek után harmadiknak ért be. (S ez nem igazolja a „Field" fönebbi állifását, hogy Savernake jobb Lord .Lyonnál, melly tennap 12 fontot adott Knight of the Crescentnek s „nevetséges könnyűséggel" nyert, mig ugyanazen Knight of the Crescent ma Savernaket — hét fontot kapván tőle — egy lóhosszal megverte. Szerk.) Lothariot e derék futása azonnal a Cesarewitch-kedvenczek közé emelte. A harmadik és negyedik nap kevés átalános érdekűt nyújtott, volt egy pár nagy handieap, „good betting races" mint az angol mondja, mellyeknek nagy mezőnyeiből bajos volt a nyertest előre kiszemelni. Egy Handieap Sweepstakesben 22 kétéves csikó indult s nyertes Lord Westraoreland csikója Icicle Weatherbittöl lett két hoszszal Satyr és Misfortune ellen; — az octoberi nagy handicapot váratlanul nyerte a 3 éves Duke of York ap. Windhound a 19 lóból állt mezőny ellen, mellyben a nevesebb lovakat, mint Broomielaw, Cambuscan stb. 8—9 stone teher nyomta, mig a nyertes 6 at. 7 f. könnyű teherrel vágtatott be a kis távolságon. Duke of York herczeg Soltikoff tulajdona, kire a gyep szerencséje úgy is ritkán mosolyog. Egy sikerült zergehajtás. A folyó év septembér elsején reggeli öt órakor hárman indultunk ki m—i kis vadászkunyhónkból, hogy a hat óra járásnyira fekvő s örökhó rétegekkel lepett Rothgüldeni bérczkatlanban egy zergehajtást kisértsünk meg. Kis társaságunkat három vadász és ugyanannyi hordár kisérte, kik puskáinkat, meleg öltönyeinket s egy kis eleséget hoztak utánunk. Az idő nem nagyon kedvezőnek Ígérkezett, s alig mentünk egy órát, már is sürü ködfellegek emelkedtek alólról, eltakarván a fölöttünk emelkedő bérczeknek hajnali pirban ragyogó éles ormait, A vadászok és hajtók egyiránt rosz időt jósoltak a magaslatokon. Nem csüggedve azonban tovább folytattuk utunkat s félkilenczkor már elértük a hórégiót, melly az idei sok hóesés következtében sokkal leebb nyúlt le, mint az elébbi években. Itt elköltvén egyszerű reggelinket, elővettük látcsöveinket s a roppant terjedelmű moritzeni bérczkatlant, mellyen imént haladtunk keresztül, vizsgáltuk át, ha váljon nem akadna-e meg szemünk valamelly — a kövek közt netalán meghúzódott zergefalkán, mellyre miután a kedvező szél meglehetős erővel felülről lefelé fútt — még útközben lövéshez juthatnánk. A hóréteg előtt egy emelkedettebb sziklacsoportozat között, csakugyan zergét pillanték meg mintegy 1500 lépésnyire fölöttem, melly egész meghitten legelészett az itt már csak gyérebben tenyésző kis fü- és mohfoltokon. Hordárom, nem tudom mi okból, jó darabra leebb elmaradt puskámmal — s igy attól tartva, hogy míg előhívom, a zerge neszt foghatna tőlünk, elkaptam az egyik vadász ószerü egycsövű puskáját, s négykézláb igyekeztem a zergét megközelíteni. Ez azonban minden óvatosságom daczára megneszelt s nagyot füttyentve szökött tovább mintegy 200 lépésnyire, hol reám visszatekintve megállott, Ekkor gondolva, hogy mégis megkísértem a szerencsét, reá sütém a rosz fegyvert, melly irgalmatlanul megrúgott, a zergét pedig elhibáztam, A lövésre 14 darab zerge szökött elő a sziklacsoportozat megöl; közülök 28*